Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
298 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. Ez az önbizalom adott erőt a küzdelem folytatására. A csa- . patok kimerültek a hosszú út és fárasztó harc után, éheztek és szomjúhoztak, táplálkozás és üdítő nyugalom helyett elgyötörtén kellett fegyverben államok teljes 24 órán át. Július 14-én este csupán egy napra való kenyérrel látták el a legénységet.1) Mikor Vácra jutottak, azonnal harcba álltak és nem volt idejük az étkezésre, de nem is volt mit enniök. A várost fölette már az előző napokban Bebutov herceg serege. Danielis ezredes, főhadbiztos lefoglalta ugyan Strauss Mór pesti kereskedőnek a Vadas-ház2) magtárában lerakott ezer mérő gabonáját, ebből július 16-án 265 mérőt a molnárok megőröltek. Hogy mennyi kenyeret sikerült nagy hirtelenében előállítani, nem tudni, de annyi bizonyos, hogy 32,567 ember nem lakott jól belőle.8) A fáradságtól gyötörve üres gyomorral hajtották végre a vác—losonc—miskolci visszavonulást, melylyel a feldunai hadsereg a magyar katonai dicsőség hírnevét megalapította.4) Erről a visszavonulásról az összes katonai írók a. legnagyobb elismerés hangján emlékeznek meg. Ramming Vilmos báró — Haynau táborszernagy vezérkari főnöke — azt mondja róla, hogy 4) L. függelék 49. szára. a) Д Középvárosi-főút 2. számmal jelzett háza. 8) Danielis levele a városkapitányhoz 27/1849. gazd. szám alatt a városi levéltárban. A visszamaradt gabonát másnap az oroszok foglalták el. 4) Egy honvédtiszt, kinek megbízhatóságára és szavahihetőségére Mészáros Lázár hadügyminiszter is céloz, mint szemtanú beszéli el, hogy milyen volt Görgei tábora a váci csata idején. Görgei tisztjei — mondja — a szabad ég alatt háltak. Együtt szenvedtek a legénységgel. Éheztek és tűrték a nyári napok hőségét, a téli zord idő sanyarait s a harcban elül mentek. En avant les epaulettes ! Előre az aranygallérral! Tábora a legnagyobb rendben, katonái fegyelemhez szokottak, harcszomjasok, vérengzők a csatában, szerények a táborban. S látni kellett ezeket a katonákat csata előtt! Ujjongtak, vigadtak, nem volt vége-hossza a pohárköszöntéseknek. Senki sem gondolt rá, hogy tán utolsó perceit éli. A tisztek a honvédek közé vegyültek : — No fiúk, csatába megyünk ! — Tudom, hadnagy úr. — Hátha elesel ? — Van helyettem más. Magyarország nagy 1 — S nem félsz ? — Félni ? Kitől féljek ? — Az ellenségtől. — Sok sebet kaptam, sok bajtársam elesett, de nem félek. 4
