Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
262 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. nek be volt törve. Borzalmasak voltak az utcák. A kiömlött vér pirosra festette a kövezetek A széles utcákon szerteszét hevertek a hullák, nők holtteste is akadt közöttük. Mikor a gyalogság elhaladt egy-egy honvéd teteme mellett, belédöfte a szuronyát. Vad kegyetlenséggel üldözték a menekülőket. Akit előtaláltak, azt megszurkálták vagy puskatussal verték főbe, némelyiket oly súlyosan, hogy beléhalt. így Tóth József cigányt1) agyonszurkálták. Lanczinger Ferenc takácsot az Eötvös-utca 1. számú kertjében halálra kaszabolták,2) Králik Katalin szolgálót agyonlőtték, Piri János 73 éves alsóvárosi kapást megölték és Kis János ugyancsak alsóvárosi kapást meglőtték. Tradier János 59 éves lisztkereskedőt, Mitterhofer Eleonóra férjét a Konstantin-tér 18. számú saját házában lőtték agyon. Nagy riadalom támadt. Mindenki menekülni igyekezett. Az asszonyokat és gyermekeket csolnakokra és heti hajókra ültették, hogy biztonságba helyezzék a túlsó parton. Az oroszok ekkor ágyúkat állítottak a parthoz és ágyúzni kezdtek a védtelenekre. Hat lövést tettek utánuk és az egyik hajót elsülyesztették. Aki már előbb elhelyezte a családját, az szerencsés ember volt. A bölcs előrelátók a Szentendre sziget falvaiba szállásolták el magukat. Sokan a szőlők között bujdostak, mások a cselőtei erdőbe vonultak ki, akik pedig még jobban megrémültek, azok a Naszályra mentek föl. Voltak olyanok is, akik a molnárok malmaiban találtak menedéket. Szóval szétfutott az egész lakosság. Azoknak a száma, akik otthonukban a padláson vagy a pincében kerestek rejtekhelyei aránylag csekély volt. Még a város tisztviselői sem maradtak helyükön, hanem Mahay. Imre bíróval együtt már jó előre átmentek Tótfalura. Csak Vaizer József polgármester és a sánta Vadas Pál közgyám voltak a város' házán. Ők fogadták az oroszokat Meszes István szállásoló mesterrel és Berinkei Pál hajdúval. Bátorságukat azonban csakhamar megbánták. Egy barátságos kozák emlékül akarta a jól táplált polgármester pecsétnyomó gyűrűjét. De a gyűrű nem akart leválni a tulajdonosa újjáról. Bicskát rántott a vad katona, hogy levágja az újjat. Végre mégis sikerült lerántani újjárói a gyűrűt. Iszonyú volt a rémület azok között, akiket végzetük a városhoz kötött. Riasztó hírekkel rémítgették egymást. Suttogni kezdték, hogy az oroszok kardélre fogják hányni a lakosságot, nem fognak “) Az anyakönyvi bejegyzés új magyarnak mondja. a) Koporsó hijján teknőben temették el másnap.
