Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
258 VÁC TÖRTÉNETE 1848 —49-BEN. Villám Gyula Hunyadi-huszárezredbeli őrnagy elé állít egy őrmester egy közhonvédet, mert rajta kapta, mikor a hullákat fosztogatta. Az őrnagy meghallgatja a jelentést, két huszárt leszállít a lováról és rájuk parancsol, hogy lőjjék le. A lövés eldördül, a baka pedig elterül a földön. De észre veszik, hogy vonaglik az egyik keze. Az őrnagy egy harmadik huszárt rendel elő, hogy végezzen vele. A huszár leszáll, pisztolyával célba veszi, mielőtt azonban elsütötte volna, a honvéd felugrik és összetett kézzel kér kegyelmet. Ilyen fegyverekkel kellett fölvenni a magyar szabadság harcosainak a küzdelmet az oroszszal, osztrákkal! Csak kevés huszárezrednek volt karabélya. Összes katonai kiképzésük abból állott, hogy az öreg őrmesterek két-három hétig hatvágásra és lovaglásra tanították őket. Némelyik bizony még ezt sem tanulta meg. A Hunyadihuszároknál történt, hogy a zupás-őrmester raportra vitt Szabó kapitány elé egy napbarnított regrutát, mert sehogy sem tudta megtanulni a hatvágást. A kapitány végignézett a fiún és csak azt mondta neki: — Vágd fiam az ellenséget, úgy ahogy tudod! A fiatal csikós megfogadta a szót és július 17-én egymaga hat kozákot vágott le. Az öreg kapitulációs őrmester álmélkodva nézte a hősi kaszabolást és sohasem szólt többé a hatvágás tudományáról.1) Céllövésről persze szó sem volt. A lovak sem voltak kitanitva. Váctól kezdve a honvédekre a kétségbeesett küzdelem időszaka kezdődött. Kimondhatatlanul sokat szenvedtek. Valahányszor főzni, étkezni kellett volna, megdördültek az ágyúk és alig lehetett egy kicsi pihenőre is szert tenni. Az élelmezés nagyon gyarló volt, mert a társzekerek a tartalékkészlettel együtt a sereggel párhuzamos más úton haladtak. Még a tisztek sem kaptak kenyeret és húst egész Losoncig.2) Szegény katonák, hogy az éhségüket valamelyest csillapítsák, nyers kukoricát rágtak, vagy a burgonyát ásták ki a szántóföldeken és kiéhezve, kifáradva düledeztek el az *) Ifjabb Móricz Pál, 1848— 49-iki szabadságharci csatatörténetek 132. 2) Én magam például — besz*li egy táborkari honvédtiszt — Vádól Rimaszombatig nem ettem kenyeret, pedig egy szép nagyot kaptam a püspöki kastélyban, hol a főhadiszállás volt, de annak tüstént gazdája került, addig ugyanis, míg a parancsokat éjfélig szétküldtük, biz azt ellopták s így egy tiszttársammal együtt négy napon át egy nagy szalámin élősködtiink, amit Vácon vettem 20 forintért. (A váci csata után, Vasárnapi Újság 1898, 71.)
