Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)

Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal

A HARMADIK HONVÉDZÁSZLÓALJ VISSZAVONULÁSA.247 XI. Mialatt bent a városban ez a véres utcai harc és kölcsönös kegyetlenkedés folyt, azalatt kint a harcmezőn Leiningen tábornok hadtestének egyik felével, a Hétkápolna felől előrenyomult Görgey Árminnal, a sződi szőlőkig szorította vissza az oroszokat. A III. had­test másik fele pedig a Csöröghegyen fölvonult ellenséggel vette föl a harcot. A 3-ik zászlóalj az utóvéd végére maradt. Hajnalba került rá a sor a visszavonulásra. Mikor az ellenséggel szemközt zárt zászló­aljakban a szabad téren megkezdi visszavonulását, egyszerre vág­tató huszárok közelednek és jelentik, hogy az orosz sereg most teljes erővel nyomul elő. Ezeknek az előnyomulását ők a hajnali szürkületben nem vették észre. Erre a hírre a zászlóalj azonnal megállt és nyomban állást foglalt a közeledő oroszok ellen. Példá­jukat a többi csapatok is követték. Nyomban jelentést küldöttek Leiningen tábornoknak, az utóvéd parancsnokának és utasítást kér­tek tőle a további miheztartás végett. Még mielőtt megkapták a pa­rancsot, azt az aggasztó hírt vették, hogy az oroszok megtámadták a város utcáin visszavonuló csapatokat. Noha hihetetlenül hangzott ez a hír, a városból csakhamar kihallatszó sortűz megerősítette an­nak valódiságát. Ekkor Gorove Antal őrnagy, mint a rangban legidősebb őr­nagy tanácskozásra hívta össze a 3-ik zászlóalj tisztjeit. Alig kezd­ték meg azonban tanácskozásukat, megjelent közöttük Földváry Károly alezredes és közölte velük, hogy ő már értesítette a főpa­rancsnokot az oroszok előnyomulásáról. Ennek folytán — mon­dotta — rövid idő alatt segítséget várhatnak a már elvonult sereg részéről és míg a segítség megérkezik, álljanak helyt, hogy az ellen­séget visszatartsák előnyomulásában. Ezzel a Vácon küzdő baj tár­sakat megóvják a hirtelen meglepetéstől és buzdító példaadásuk jótékony hatással lesz a többi csapatokra is. A tisztek azonnal közölték ezt a legénységgel. Ezek egyértel­műen ígérték, hogy utolsó lehelletükig fognak küzdeni. Erre lábuk­hoz tették a fegyverüket és ügy várták az események további fej­lődését. Az ígért segélyre sokáig kellett várakozniok. Ezalatt a ko­zákok és ulánusok megtámadták a 118. számú zászlóaljat, Reider őrnagy csapatját, de ez hősileg védte magát. A 3-ik zászlóalj csak­hamar segítségére jött. Közös erővel aztán visszaverték az orosz lovasságot, három ulánust fogságba is ejtettek. Végre Görgey Ármin

Next

/
Oldalképek
Tartalom