Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
242 VÁC TÖRTÉNETE 1848 —49-BEN. ébredő lakosság.1) Az utcákon még nagyössze-visszaságban álltaka szekerek és kocsik. A rajt ülők egymás hátán igyekeztek a kozák lándsa elől menekülni. Irtózatos kavarodás támadt. A főúton visszavonuló csapatok fejüket vesztik a nagy meglepetésben, mikor előttük és közöttük látják a fürge orosz lovasokat. A kozákok merészen vágtatnak végig a főúton föl egész a városvégi hídig. Mikor ezt meglátják az örökké ácsorgó szekeresek és fölhangzik Görgey Armin első ágyulövése, föltámadt bennük az élet utáni vágy, kitérnek a bizonyosabb veszedelem elől és nagy sebességgel kereket oldanak a nekik fölajánlott kosdi úton. Görgey Annin alezredes végre mégis némi rendet csinált az általános zűrzavarban. Összeszedi a meglepetésükből fölocsúdott visszavonuló csapatokat. Ezek látva azt, hogy csak lovasság tört be a városba, visszanyerik önbizalmukat és sietve nyomulnak ki az utcákból a Hétkápolna felé. A temetőben orosz vadászok voltak. — Szuronyra fiúk! — kiáltja a vezér. A honvédek lesütik fejüket, előre szegzik szuronyukat és szaladnak, mint a vihar, mely mindent elsöpör útjából. A temető nemsokára magyar kézen volt.2) A honvédek tovább vonulnak. A Hétkápolna előtt harcrendbe fejlődnek és ágyulövésekkel fogadják a Sződ irányából feléjük zúduló orosz lovasságot. Az ágyulövés zajára a hátvédül maradt Leiningen tábornok is figyelmessé lesz és hadtestének egyik felét személyesen vezeti a vasút mentén a Görgey Ármint támadó ellenség jobb oldalába a Gombás patak és Duna közötti térségre, a vasúti töltés mentén már menetoszlopba alakult másik félhadtestének pedig parancsot küld, hogy forduljon vissza és nyomuljon elő Sződ felé. Mikor Leiningen csapatai Görgey Armin hadoszlopának bal *) Egy részük a Fercnc-rendiek temploma elé tódul és bebocsáttatást kér. Csenget, zajong, kiabál : — Nyissák ki az ajtót 1 — Végünk van! — Oda vagyunk 1 — Eresszenek be a templomba. Ha már felkoncol a muszka, haljunk meg az Isten házában. Olyan nagy számmal jöttek, hogy a templom csakhamar megtelt s egy részök a folyosóra szorult. (Szegedi Lapok 1873, 51.) 2) (Sörgel)—SHajtfa 26.
