Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Ötödik rész: Küzdelem az oroszokkal
A TORONYAI SZEKÉRTÁBOR. 237 Pöltenberg tábornok, akinek csapatai bent sem voltak a városban, teljes rendben kezdte meg a visszavonulást a VII. hadtesttel. Az indulást nem jelezte sem dobszó, sem trombitaharsogás és így észrevétlenül, akadály nélkül haladt át a hídon. De nem így az őt követő vonat és az I. hadtest. Ennek azonban külön története van. Említettük már, hogy Görgei seregét a politikai menekültek ezrei kisérték. Ezeknek kocsitáborát a podgyászszekerekkel együtt Görgei a Váctól két mérföldnyi távolságra fekvő Toronyén őriztette. A szekértábornak július 16-án este a sereget megelőzve Nógrádon át Vadkertre kellett volna mennie. Ámde épen e nap folyamán az a hír érkezett Toronyára, hogy Görgei az oroszokat Vácnál teljesen szétverte, Esztergomnál pedig az osztrák csapatok keltek át a Duna balpartjára. Iszonyú riadalom támadt a magánfogatok tulajdonosai között. — Nyomunkban a német! Az egész szekértábort elfogja, ha nem sietünk Vácra s ott utol nem érjük a magyar sereget. A gyönge katonai őrség nem tudta a nekivadult tömeget föltartóztatni. A szekértábor a felügyeletével megbízott Koch századossal együtt megindult Vác felé. A délutáni óráktól kezdve ezer meg ezer szekér lepte el a várost. A beözönlött kocsik egy része a vendégszerető polgárok kapuin belül a tágas udvarokon oszlott szét, más része pedig az utcákat és a tereket torlaszolta el, mialatt tulajdonosaik a fejleményekre várakozva kényelmesen mulattak a korcsmákban.1) Mikor a házak udvarából és kocsmákból kiszorult szekeresek észrevették, hogy a sereg a városon keresztül visszafelé indul, azonnal útra keltek ők is és versengve igyekeztek a csapatokat rolja. A postautat, mely hosszában szeli végig az egész várost, a város közelében kis patak szegi át, mely bár jelentéktelen, de oly magas és meredek partok közt van az ágya, hogy a tüzérség és a társzekerek csak egyetlen tahidon mehetnek át rajta. Váctól délkeletre Duka és Haraszt közt jelentékeny magaslat fekszik, ennek déli lejtőit szőlő födi s átszegi a Hartyánből Vácra vivő út; a magaslatnak északi lejtői pedig egybeolvadnak a Gombás patak völgyével. Ez a patak a Dunába ömlik és rendes viszonyok közt a vize igen csekély, de akkoriban csak néhány helyen volt gázolható. Különben a patak völgyét északról a vasútig nyúló s részben szőlővel beültetett magaslatok zárják el. Щерватобъ VT. 116., Ореусъ 266., Лиху тина 150. ') 91 r t í) u r Sorget, SOietn Seben imb SSitfen, II. 265, id. Görgey István 1848. és 1849-ből III. 167, Gelich Rikhárd, Magyarország függetlenségi harca, III. 752, 2B. 9Í ü j t о No, ©efdjidjte II. 234.
