Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Harmadik rész: Az április 10-iki ütközet
160 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEN. Az ütközet után a honvédparancsnokság megtiltotta a révészeknek, hogy bárkit is átszállítsanak a Dunán. Ez az intézkedés azért történt, mert az osztrákok közül többen a szigeten át menekültek Budára. Egy szentendrei pék, mások szerint korcsmáros már akkor, amikor a magyar hadsereg bevonult Vácra, átvitette magát a túlsó partra. Nem sokára ismét visszajött és rövid idő múlva újból megjelent. A révészeknek sok pénzt kínált, hogy átvigyék. Ez g3ranut keltett, amiért letartóztatták és a katonai hatóságnak átadták. Minthogy a kémeket a katonai eljárás szerint csak hadbíró ítélhette el, Görgei fölvitette őt szállására, a püspöki palotába. Remellay Gusztáv ezredes hadbíró nyomban kihallgatta és noha ártatlanságát hangoztatta, de mert a körülmények ellene bizonyítottak kötél általi halálra Ítélte. Görgei az Ítéletet helyben hagyta, Vnkovics Sebő főkormánybiztos és a jelenlevő tisztek előtt kihirdette, aztán papért küldött. A palota földszintjén lakó szentszéki jegyző, Soós József a hívó szóra karinget öltött és fölsietett. Együtt imádkozott az elitélttel. Imádság után Görgeihez közeledett és arra kérte, hogy ne akasztassa föl, hanem inkább lövesse főbe. Görgei a kérést megtagadta s megparancsolta, hogy az ítéletet azonnal hajtsák végre. Aprilis 12-én a délelőtti órákban rövid néhány perc alatt történt mindez. A 40 év körüli szőke embert Soós József a vesztőhelyig kisérte. Hóhér hiányában egy cigány-honvéd húzta föl az Atilla-utca 2. számú kanonoki háznak a Báthori-utca felé eső ablakai előtt álló fára. Nehogy azonban szégyent hozzon a hóhérmunka az egyenruhára, az akasztó cigány a kivégzés időtartamára paraszt ruhát öltött magára. A kivégzés nyilvánosság előtt történt. Minthogy egy 6 tagból álló cigánybandát is kirendeltek a helyszínére, a zene hangjára még jobban összegyűlt a bámészkodó sokaság. Négy órán lógott az ákácon ingben, gatyában a nagyszakálú jól megtermett férfi hullája. Mikor a házban lakó Kriszter Antal kanonok öreg édesanyja kitekintett az ablakon és meglátta a fáraakasztot embert, halálra rémült. Kriszter kanonok, a papnevelő-intézet igazgatója azonnal fölkereste Vnkovics Sebő főkormánybiztost, aki az alsóvárosi plébánián volt szállva és elpanaszolta keservesen a történteket. Édesanyja életbenmaradása iránt való reményét nem vesztette el, mert a szélütés nem volt halálos. Azt az elégtételt kérte csupán, hogy a csúfemlékű fát vágják ki. Ezt a kívánságát másnap teljesítették. Vnkovics aztán kérdőre vonta Remellay hadbírót, hegy miért cselekedett ilyen könyelműen ? Remellay cinikusan válaszolta :
