Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Harmadik rész: Az április 10-iki ütközet
158 VÁC TÖRTÉNETE 1848—49-BEX. A 65-ik honvédzászlóalj egyik legénye a fejük fölött repülő golyók elől mindig lebukott. Hórihorgas vásárhelyi fiú volt. Az isaszegi csatában egy András nevű földije előtte esett el. Azóta azt hitte, hogy az ellenség az ő fejét tűzte ki célpontul. Bajtársai folyton azzal rémitgették, hogy most a vásárhelyieken a sor. Minthogy egy fejjel kimagaslott a többiek közül, mindig látták, hogy bukdácsol, miközben a hátán levő tarisznyából két-három krumpli a földre gurul. Minthogy borjújok nem volt, csak tarisznyát akasztottak a nyakukba. Ennek a tarisznyának a szája nem volt bekötve felül. A hétkápolna előtti csatározásnál egy háromfontos golyó repült el a fejük fölött. A vásárhelyi fiú annyira megrémült és úgy lekapta a fejét, hogy mozdulatlanúl maradt a helyén. Társai azt hitték, hogy eltalálta a golyó. Mikor aztán a sebesültek szekerére emelték és beakarták kötni a sebét, tűnt ki, hogy csak az ijedtségtől ájult el. Később magához is tért.1) * * * Az ütközet napjának estéjén Elekes István főhadnagynak Damjanichot valami jelentéssel kellett fölkeresnie. Szállóján, az alsó városi plébánián, épen lakománál találta. Mikor Damjanich meglátja őt, rákiált: — Gyere fiú, kocincsnnk ! Elekes nem értette mit akar és csak nagy későre jutott nehány mentegető szóhoz, azt is kölcsön vette a szerény Péter apostoltól: — Uram, nem vagyok méltó, hogy saruid szijját megoldjam. Damjanich azonban nem egy könnyen mulasztotta el az alkalmat, ha ürügye volt az ivásra, megismételte hát fölhívását: — De hiszen — szólott — olyan ember, aki azt mondja a principálisának, mikor kilövik alóla a lovai, itt az enyém, üljön rá! — olyan ember mindig ihatik velem egy pohár bort. Fogd hát ezt a poharat, aztán mondd meg, hogy mit akarsz ?3) * ** Az ütközetet követő napon, április 11-én Zichy Hippolyt gróf alsóvárosi plébános díszebédet adott a győzelmes tábornokok tiszti Lt. Lengyel, Csatákról 21. 2) Elekes István, Jellemvonások Damjanics életéből. (Vakot Imre, Történelmi Adattár III. 7.)
