Tragor Ignác: Vác története 1848 - 49-ben - Váci könyvek 3. (Vác, 1908)
Harmadik rész: Az április 10-iki ütközet
A HONVÉDEK ÉRKEZÉSE. és a kászolódás közben közibénk keveredett Damjanich tábornok. Fehér posztóból készült, vörös zsinóros fölső kabátot viselt. Több főtiszt volt a kiséretében. Mikor a katonák észrevették, hosszas éljenzésbe törtek ki. Ennek lecsillapultával beszélgetni kezdett és fölemlítette, hogy Vácra megyünk. Ott a németek már hat hónapja készülődnek ellenünk és élősködnek a szegény polgárság nyakán. Mutassuk meg nekik — mondá —, hogy bár sok bajjal és fáradsággal küzdöttünk, mégis leverjük őket. Annál is inkább törekedjünk leverésükre, mert körülbelül hat hónapja dicsekednek a váciaknak, hogy csak jöjjenek azok a Kossuth kutyák, egyet sem hagynak közülök életben. Hozzátette még buzdításul, hogy vitézség által a közember is lehet hadnagy, főhadnagy, százados sat. Ekkor megérkezett lovásza s ő lovára pattant, mi pedig indultunk Vác felé. Már látszottak Vácnak tornyai — beszéli a nagyidők egy másik szereplőjel) — s a székesegyház kettős tornyával és kúpfödelével kétes mosolylyal hunyorgatott felénk a széltől zaklatott felhők megszaggatott foszlányai közül, midőn egyszerre megdördültek az ágyúk, jelentvén, hogy itt vendégek vannak, kik nem szívesen akarnak befogadni bennünket. Azonban mi ezzel mit sem törődve, háboritlanul előre nyomultunk. * * * 1 15 Április 10-ike a husvétot követő keddi napra esett. Sűrű köd borult a vidékre. Köd lepte az ellenség állását is. De Nagy-Sándor hírszerző huszárjai, akik a városig száguldoztak, mégis hírűi hozták Damjanicknak. hogy az ellenség Vác alsó végén, a Hétkápolnától a pályafőig csatarendben áll. A fölszálló ködpárából csakhamar sűrű eső lett és mig a csapatok 9 óra tájban Sződnél csatarendbe fejlődve álltak, bőrig áztak.2) Damjanich a megkerülő dandár megérkezését tudató jelentésre várt. De az ázó honvédek türelmetlenkedni kezdtek. Klapka nagyon késett a bekerítő támadással Még mindig nem dördült el a verőcei útról az ágyú. Ez volt a jel, hogy Bobics dandára hátba fogta az ellenséget. Türelmét vesztette maga is és elhatározta, hogy egymaga támadja meg az osztrákot. •) Szalkay Gergely, А VI. honvéd-zászlóalj története. (Hazánk VIII. 197.) 2) Horváth Mihály II. 436. 8*
