Tragor Ignác (szerk.): Váci hősök, halottak, hadifoglyok és harctéri sebesültek 1914 - 1918-ban (Vác, 1933)
A hősök
41 figyelő huszárjárőr. Huber parancsnok 4 lovast hagyva hátra a fegyvertelenek őrzésére, a többivel kettesével 100 lépés távolságra egymás után erős ügetésben lovagolt a város fő utcájában. De előbb még kiadta a parancsot a hátrahagyott Lőrinci tizedesnek és tolmács útján a túszul elfogott két civilnek, hogy ha a városba támadás történnék, a két civilt azonnal főbe kell lőni. Magyar huszárlovak patkójától dübörgött Valjevó főutcája. A városka ablakain kiváncsi női fejek tűntek fel, sőt barátságos integetés, kendőlobogtatás fogadta őket. Mindenkinek erősebben dobogott a szíve az örömtől és dicsőségtől. Egy emeletes ház előtt feketébe öltözött civilek nagy csoportja várakozott és a járőr ezek előtt gyülekezett. A városháza volt ez, a csoportban a pópa teljes díszben, a városi urak feketében, egy szerb törzsorvos, a gyógyszerész és mintegy 50 polgár. A járőrparancsnok német nyelven beszélt az összegyűltekhez és egy Petrovics nevű órásmesterrel íolmácsoltatta szavait. Kijelentette, hogy a város békés polgárainak nem lesz bántódásuk, mert a magyar katonák csak fegyveres katonákkal harcolnak. Figyelmeztette a várost, hogy minden ellenállás céltalan, mert a magyar hadosztályok a város alatt állanak és csak órák kérdése, hogy bevonuljanak. (Pedig ekkor még 40 kilométernyire volt északon Sorsich tábornok hadosztálya). A törzsorvos átnyújtotta a kardját és jelentette, hogy 400 szerb és 65 magyar s osztrák sebesült van a valjevói kórházakban ápolás alatt. Kérte, hogy hagyja meg őt továbbbra is kórházparancsnoki minőségben. Különböző intézkedések után Huber parancsnok a városháza emeleti dísztermébe ment és délután 2 órakor ott írta meg jelentését tábornokának Takács őrmester és Valjevo polgárainak jelenlétében. A fővárosi lapok részletesen foglalkoztak Valjevo elfoglalásával, némelyik ilyen cím alatt: Egy pesti ügyvéd elfoglalta Valjevot! Ha majd a szerbek egyszer megírják Valjevo történetét, megemlékezi nek arról, hogy egy magyar huszárjárőr fogi lalta el városukat 1915. október 24ién. A Höfer jelentés Valjevo elfoglalásáról október 26Hn csak ezt a szűkszavú jelentést adta ki: Lovasságunk bevonult Valjevóba. Dr. Huber október 28-=-án a Macsva földerítísére kapott parancsot, mely megbízás abból állott, hogy Zavlaka, Lozsnica, Krupanje és Ljubovia községeket kutassa át. Járőrével november 2ián vonult be csapatához és parancsnokéi nak jelentést tett a szerbektől visszahagyott nagy mennyiségű fegyverről, hadifelszerelésről, összefogdosott szerb katonákról és a lakosság hangulatáról. November 15ién az 53. gyalogi hadosztály hadosztályJovasságához osztották be. A hadosztály Montenegró határán harcolt és a hegyes vidék nagyon alkalmatlan volt a lovas század felderítő munkáira. Nagy havazás és erős hideg állott be. Míg a tábornok és vezérkara lovaikkal együtt fedett helyen éjszakázott, a huszártisztek hóba», sátrak alatt szenvedték a kegyetlen hideget. Ivanjicán, Dugopoljanán keresztül november 29ién Sjei nicára érkeztek. A szerbek és montenegrócok minden oldalról támadtak és Cetinje körül védekeztek. Hosszú kemény harcok után 1916. január lNén tették le a fegyvert. Dr. Huber 191 Г. január 15itől mint az 1. század parancsi пока működött. Február Lén parancsot kai pott, hogy századával, mint megszálló csapattal vonuljon Ipekre. 10 napi menetelés után Noí vipazar, Mitrovicán át értek a gyönyörű feki vésű városkába. 1916. február lOitől 1918 augusztus 15iig tehát 2 és fél évig teljesített itt dr. Huber szolgálatot. Az arnauták számi tálán felkelésénél, rabló bandák leverésnél kellett huszárjaival közbelépni. A hosszú évek fele idejét éjjeLnappali készültségben töltötték. Djakova, Prisrend, Usküb, Kalhandelen, Gosí tivar, Ochrida és sok más macedón, albán
