Tragor Ignác (szerk.): Váci hősök, halottak, hadifoglyok és harctéri sebesültek 1914 - 1918-ban (Vác, 1933)
A hősök
15 Taskenben, Turkesztán fővárosában szenvedett hadifogságot. Bíró Ferenc 28 éves róm. kát. gazdasági cseléd az olasz harctéren halt hősi halált. Blaha István 24 éves róm. kát. vallású gépkocsi vezető az orosz harctéren halt hősi halált. Blau Sándor 20 éves izraelita vallású joghallgató mint az 1. honvéd-gyalogezred tartalékos hadapród őrmestere vonult be a mozgósításkor és végig küzdötte a kárpáti harcokat. 1915 januárjában súlyos sebekkel került haza a vöröskereszt kórházba. Mikor felépült mint zászlós került egy menetszázaddal az olasz harctérre és 1915 július hó folyamán egyik görci ütközetben olasz hadifogságba esett. Valószínűleg meghalt. Bodonyi Lajos 28 éves róm. kát. hem tesmester az orosz harctéren küzdött és Galíciában hősi halált halt. Bodonyi Sándor földműves, Bodonyi Sándor és Bakai Mária fia, született Vácon 1895-ben. Az 1. honvéd^gyalogezred tizedese volt és 30 hónapig szolgált a harctéren. Kitüntetései a bronz vitézségi érem és a Károlycsapatkereszt. Bogányi Gyula kereskedősegéd, Bogányi Gyula siketnéma-intézeti tanár és Terpitz Rozina róm. kát. szülők fia, született Vácon 1883. április 12*én. Mint tartalékos őrmester vonult be a mozgósításkor az 1. honvéd-gyalogezredbe. A hadjáratot a szerb, montenegrói és olasz harctereken küzdötte végig. 1918. október 10-én megsebesült és francia fogságba került. Szalonikiben volt hadifogoly. Az ellenség előtt tanúsított bátor magatartásáért hadseregparancsnoksága a bronz vitézségi éremmel tüntette ki. A vas érdemkeresztnek és a Károly-csapatkeresztnek is tulajdonosa. Bogányi József főhadnagy, majd százados, Bogányi Gyula siketnéma-intézeti tanár és Terpitz Rozina róm. kát. szülők fia, született Vácon 1886. szeptember 20-án. A bécsújhelyi katonai akadémiát 190Г-Ьеп végezte el és mint hadnagy szolgált a cs. és kir .44. gyalogezrednél, melynek kötelékében harcolt a Kárpátokban és az orosz harctéren, majd mint 26*os vadászzászlóaljbeii tiszt az olasz harctéren. A Pasubió birtokáért folyt harcokban mint századparancsnok vett részt. Az ellenség előtt teljesített vitéz magatartásáért a király 1916 májusában legfelsőbb elismerésében részesítette, 191T-ben elrendelte, hogy a legfelsőbb elismerése újólag tudtára adassék, vagyis a bronz és az ezüst katonai érdem-éremmel tüntette ki, 191T-ben a harmadosztályú katonai érdemkeresztet, végül a Károly-csapatkeresztet kapta és föl lett terjesztve a vaskoronarend harmadik osztályú jelvényére is. Jelenleg nyugalmazott százados. Bogányi Károly főhadnagy, majd százados, Bogányi Gyula siketnéma-intézeti tanár és Terpitz Rozim róm. kát. szülők fia, született Vácon. 1911-ben a mödlingi műszaki katonai akadémia elvégzése után mint hadnagyot a 6. vártüzérezred'aez osztották be. 1914-rtől — 1915 tavaszáig mint üteg parancsnok egy nehéz tarackos üteggel a szerb hadszíntér csatáiban veit részt. 1915 májusától 1916 júniusáig az olasz harctéren, az Isonzó menti csatákban, a Doberdón, Karintiában és Déltirolban volt ütegével. 1916 júliusától 191Г tavaszáig az orosz harctéren, Lucknál és a Stochod mentén harcolt, majd innen a bolgár, török és oláh harctereken vívott harcokban, a Dobrudzsában, Szisztovnál a Dunaátkelésnél, az Arges menti csatában, Bukarest elfoglalásánál, valamint a Prút és Szeret melletti csatákban vett részt. 191Г nyarától egy tüzérdandár törzskari tisztje lett és az orosz, a montenegrói és az albániai harcvonalon működött. Kitüntetései a katonai érdemérem, a harmadosztályú katonai érdemkereszt, a Károly-csapatkereszt, a bolgár vitézségi tiszti
