Tragor Ignác (szerk.): Váci hősök, halottak, hadifoglyok és harctéri sebesültek 1914 - 1918-ban (Vác, 1933)
A hősök
12 Ekkor kapta Bánó zászlós a másod-osztályú ezüst vitézségi érmet. Szeptember hó 30-ig semmi jelentősebb esemény nem történt. E napon azonban az oroszok ismét heves tá* madást intéztek és egészen a rajvonal második állásáig jutottak el, de a tartalékok segítségével sikerült őket visszaverni. Az ellenség ekkor oly nagy veszteséget szenvedett, hogy az állások előtt feküdt halottak elföldelése napokig tartott. Ez időtől kezdve ismét csend volt. Az ezred az október hónapot még a rajvonalban töltötte, azután november hó Bén kivonták onnan és Brezezany városába vonult be, ahol részint pihenés, részint retablirozás céljából két hónapot töltött. December hó 1-én az ezred ismét állásba ment. Ebben a hónap* ban dr. Bánó zászlóst az aknavető osztaghoz vezényelték parancsnoki minőségben és így az ezred kötelékéből kivált. Mint aknavető, osztagával az 55 hadosztály rohamzászlóaljhoz került és ott mint a közelharceszközök parancs* пока működött. A rohamzászlóalj kiképzése 1917. február hó l*től május 21 *ig tartott. Március havában a király Bánót hadnaggyá léptette elő. A kiképzés befejeztével a közel* harceszközöket a hadosztály ezredéihez ősz* tották be. Az aknavető*osztagot dr. Bánó parancsnoksága alatt a m. kir. 308. h. gy. ezredhez vezényelték és őt mint csoport pa* rancsnokot, az ezred területén levő összes aknák — beleértve a tüzérségi kezelés alatt álló 22*es aknákat is —- parancsnokává ősz* tották be. Június hó 29*től július hó l*ig az oroszok szakadatlanul támadtak. Az aknave* tők két órán keresztül tüzeltek, de az oroszok támadása oly nagy arányú és oly heves volt, hogy a tüzelést be kellett szüntetni és párán* rancsot kellett adni, hogy az aknavetőket az utolsó pillanatban a rókalyukba dobják. Ez meg is történt és közvetlenül ezután az oro* szók már az állásban voltak. A harc még az állásban is oly heves volt, hogy a legénység az ellenséggel valóságos kézitusát vívott. Bizo* nyitja ezt, hogy az egyik aknavető*gép felett egy magyar és egy orosz hulla átkarolva fe* küdt. A m. kir. 310. számú honvéd*gyalog* ezred segítségével sikerült azonban az oroszokat a délután folyamán visszaverni. Ezért kapta Bánó hadnagy 1917 decemberében kardok* kai díszített bronz katonai érdemkeresztet. Ez ütközet után a 308 honvéd*gyalogezredet az állásából kivonták és helyét a 310 honvéd* gyalogezred foglalta el. Bánó hadnagy — te* kintettel arra, hogy az aknavető*gépek az üt* kőzetben megsérültek és azok pótlása egyelőre nem volt eszközölhető — régi csapattestéhez vo* nult be és a 3*ik század parancsnokságát vette át. Július 20*án parancsot kapott az ezred, hogy a legénységnél csak a hátizsák maradjon, mert bizonyossá vált, hogy az oroszok visszavonu* lásra készülnek. Az est folyamán járőröket küldött ki annak megállapítására, hogy az oroszok helyükön vannak*e, vagy otthagyták*e állásaikat? Éjjel 1 órakor parancsot adott az ezredparancsnokság az indulásra. Az előnyo* múlás akadálytalanul történt, mert az oroszok hanyat*homlok futottak. így meneteltek nyolc napon át, amíg elérték a Zbrucs folyót, amely Galíciát Oroszországtól választja el. A roham zászlóalj megkísérelte a folyón való átkelést is, de ez nem vezetett sikerre. A magyar rajvonal ezek után a Zbrucs innenső, az orosz rajvonal pedig a folyó túlsó partján volt. Itt érte az ezredet a fegyverszünet. 1918 március 6*án az ezred parancsot kapott a Zbrucson való átkelésre és bevonult Ukrajnába. Ott első dolga volt, hogy az ukránokat lefegyverezze. A lefegyverzés egyes helyeken nagyon simán ment, több helyen azonban erőszakos eszkö* zöket kellett alkalmazni. Ez időben dr. Bánó hadnagyot a m. kir. 55. honvéd hadosztály* bírósághoz vezényelték és eme minőségben sokféle szerepet töltött be. 1918. november 5*én indult haza az ezredével és a hadosz*
