Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
II. Gótikus emlékek
ELSŐ FEJEZET. MŰVÉSZETI EMLÉKEK AZ ÁRPÁDHÁZI KIRÁLYOK IDEJÉBEN. A középkor művészi tevékenységéi a vallásosság szelleme szülte, őseink a kérész* ténység felvételekor siettek az új Istennek oltárokat állítani és templomokat építeni. Vácon már Szent István király korában emelhették az első templomot, mert 10f4*ben a mogyo* ródi csatában elesettek holttesteit Szent László parancsára Vácra hozták eltemetni. Abban az időben ugyanis templomokban, vagy azok környékén volt szokás temetkezni. Pesten akkor még aligha lehetett templom, különben közelségénél fogva odavitték volna a katonák hulláit. Géza a diadal emlékére a csata zsák* mányából a harcmezőn templomot és mo-nostorí emelt. A mogyoródi apátságon kívül kolostort és apátságot alapított Szent Benedek tiszteletére a Garam mellett, Bars megyében, Vácon pedig, ahol a csata előtt szívetszoron* gató aggodalommal tanácskozott öccsével és sógorával, fogadalmához híven díszes temp* lomot építtetett a Boldogságos Szűz tisztele* téré. Később, midőn ugyancsak Vácnál sike* rült meghiúsítania Salamonnak az ország függetlenségét veszélyeztető tervét és IV. Henrik német királyt is visszatérésre szorította, a hagyomány szerint a fogadalmi templom kö* zelébc királyi palotát is emeltetett magának és így Vácot az ország székvárosai közé emelte. A pezsgő udvari élet, valamint a püspökség és káptalan nagy javadalmazása lehetővé tette a további építkezéseket és ezzel a művészetek felvirágoztatását. Hogy ez nem föltevés csupán, hanem valóság, igazolja a garamszentbenedeki alapítólevél, melyből kitűnik, hogy Géza király váci jobbágyai közül egy Neskő nevű ötvöst is küldött az apátnak. A középkor emberei Isten dicsőségére építették és szépítették a templomokat, de gondoskodtak arról is, hogy bennük díszes síremlékekkel örökítsék meg nyugvó helyüket. Ezért történt, hogy Géza király földi marad* ványait utolsó kívánsága szennt az általa ala* pított váci székesegyház sírboltjába temették. Jogosult a föltevésünk, hogy Magnus Geyza síremléke a középkor művészetének minden ékességével pompázott. Erre enged követ* keztetni, hogy Szent László király a króniká* sok feljegyzése szerint igen sokat áldozott a mogyoródi monostor és a váci székesegyház külső szépítésére és a belső felszerelésre s így fejlett művészi érzésével és testvéri szere* tétével jutott volna ellenkezésbe, ha bátyjának díszes síremléket nem emel. A váci székesegyházban temetkeztek Vác püspökei is, akiknek tetemeit bizonyára szin* tén művészi síremlék jelölte. A kor vallásos szellemével nem ellenkezett, hogy a Bancsa nemzetségbeli István püspökünk amikor a franciaországi Chartresben a Szent Szűz tisz*
