Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)

Mellékletek

151 részleteket mutatva, minden összeműködik; oly levegő van Vácon, mely szinte életet ad, csak pár órai itt tartózkodás, egészen felfrissíti az embert. Méltán mondta dr. Argenti Döme orvos és kir. tanácsos: Csak egy Vác van a világon! Itt tisztábban lát a művész szeme s akár a pacsirtás vetések között jár, akár a Duna kék habjain úszik vele a hajó, akár a hegyek között barangol, honnan ellátni Buda­pesttől Visegrádig: mindenütt egy édes érzés tölti be szívét s szelleme emelkedik fel, fel, magasan. Innen magyarázható, hogy több festő­művész oly nagy vonzódással tartózkodott ezen a helyen. így nemzetünk büszkesége: Lotz Károly egy időben szintén Vácon tartózkodott s az a végtelen bűbáj, ami Vác vidéke felett lebeg, erősen hathatott az ő örök fiatal szellemére is. Az a szépségesen szép Hétkápolna, amely Mária tiszteletére épült, amelyhez vezető re­mek fasorok annyi áhítatos búcsúsnak nyúj­tanak üdítő árnyékot; az a bájos Csávolszky­­liget, mely a Hétkápolnától a Dunáig terjed s a legendaszerűen gyógyerejű forrás a ká­polna mellett, melyből aki iszik, testi-lelki bajából meggyógyul s mindig visszatér Vácra, s a Dunapart, melynek kimeríthetetlen termé­szeti pompát kölcsönöz a lenyugvó nap ha­talmas színragyogása, s a vízben a sok vízi­malom, a többször látható különféle gőzhajó, a Dunán túl vonuló hatalmas Vértes hegy­lánc mindmegannyi bűvös látvány.“*) Az Althannoktól és Migazzitól örökölt arculatát a város mindmáig megőrizte. A fő­tér képének művészi hangulatát csak újabban rontja meg a Deficencia és az Iparbank mo­dern épülete. Pompázó Nagytemplomunkkal és XVIII. századból fennmaradt díszes ba­rokképületeinkkel és műemlékeinkkel büsz* kétkedünk, de fenntartásukkal, jó karba he­lyezésükkel mit sem törődünk. Országos hírű diadalkapunk, gyönyörű Szentháromságszob­runk, művészi ízlésű lőházi hidunk napról­­napra kopik, pusztul és fájdalom, semmit sem teszünk megmentésük érdekében. Uj épületeket emelnek, új utcákat nyitnak, de ezeket nem hozzák összhangba a meglevők­kel, hanem valami megmagyarázhatatlan terv^ szerűséggel húznak egymás hegyibe-hátába ízléstelen épületeket. Esztétikai érzésünk fölháborodásával kell rámutatnunk a jelen sivárságára, amikor vá­rosunk művészetével foglalkozva, a múlt idők gyönyörű emlékeit bemutatjuk, azokat a művészi alkotásokat, melyek szemlélése ne­mesítő hatással van ízlésünkre, fölemeli lel­künket és fejleszti esztétikai érzésünket, azok­ban pedig, akikben szunnyad a tehetség csí­rája, felébreszti az alkotás vágyát. Vajha be­világítana a művészet a maga tisztító tűzével vezetőink elméjébe, hogy jó akarattal és ál­dozatos készséggel megmentsék pusztuló mű­emlékeinket, alkotó munkájukat pedig terv­szerű előrelátással és művészi ízléssel végez­tessék. Aranyozza be a múlt dicsőségének Vök ragyogó emléke a sívár jelent, hogy utódaink annyi magasztalni valót találjanak majd most emelt épületeinkben, mint ameny­­nyi gyönyörűségünk telik minekünk a Báthori, az Althannok és Migazzi idejéből reánk ma­radt művészi emlékek szemlélésében. ') Műterem I. évf. 2. sz. Útleírás festészeti tanulmányokhoz alkalmas vidékekről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom