Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
Mellékletek
129 1848 szeptember 23-án átlépett a Hódmezővásárhelyt alakult 30. számú csongrádi honvéd zászlóaljhoz, mely akkor Aradon volt a várostromnál. Az évi november 16-án százados lett és mint ilyen résztvett az Arad körüli csatározásokban. 1849 márciusában Perczel Mór hadtestéhez csatlakozott zászlóaljával. 1849 április 24-én őrnagy és zászlóaljparancsnok lett. Április 29-én a velencei, május 6Gn a tomasovác-uzdini és 25-én az óbecsei, végül július 14-én a bácshegyesi ütközetben vett részt. Ez utóbbi ütközetben annyira elragadta őt ifjúi heve és bátorsága, hogy amikor honvédéit rohamra vezette, embereitől elvágták és fogságba ejtették. Előbb Zimonyban, majd Pesten az Üj-épületben őrizték, azután november 15-én az aradi várba vitték. Itt érte őt a halálos Ítélet 1850 március 14-én. Ezt az ítéletet kegyelemből vasban töltendő 16 évi várfogságra változtatták. Ez időben írt naplójegyzetei egyedülálló forrásmunka a rabságban sínylők életére nézve. 1856 decemberében nyerte vissza szabadságát. Ekkor segédmérnök lett Erhard Ágoston Pestvárosi főmérnök mellett. 1860 tavaszán letette a budai polytechnikumon a földmérői vizsgát, Pestmegye pedig 1861-ben almérnökének választotta. Az év végén a váci püspöki uradalom mérnöke lett. Itt ismerkedett meg Roskoványi Agostával, a püspök unokabugával és feleségül vette. 1868 tavaszán a lipótvári fegyintézet igazgatója, két év múlva az illavai fegyintézet igazgatója lett, 12 évig működött ott, aztán Vácra helyezték. Itt 9 évig működött. 1890 július havában nyugalomba lépett és az Ipar- és Kereskedelmi Hitelintézet igazgatóságának elnöke lett. Gyönyörű aquarelleket festett. Aradi várfogságában lerajzolta fogolytársait és azok foglalkozásait a kazamatákban. Noha ezek a finom kidolgozású vízfestmények nem készültek tulajdonkép művészi alkotásoknak, mégis azok és messze fölébe emelkednek azoknak a rajzoknak és képeknek, amelyeket ennek a szomorú emlékű kornak lélekbe markoló jeleneteiről a szemtanuk megörökítettek. Abszolút művészi értékek vannak köztük: alakjai élénk színekkel és a fotográfus hűségével vannak megrajzolva, jeleneteiben lüktet az élet. Művészi és történelmi szempontból egyaránt becses alkotások. Kérésemre megrajzolta az alsóvárosi temetőben nyugvó 1848—49 évi honvédek sírja fölött álló emlékkövet, melyet múzeumunk őriz. Két leányát: Ráczné Kovách Margitot és Gajáryné Kovách Elvirát ő oktatta a festészet elemeire. Meghalt 1915 május 4-én. A középvárosi temetőben van eltemetve. Gajáry Gézáné Kovách Elvira festő született Lipótváron (Nyitra vm.) 1872 október 29-én. Édes atyja, Kovách Ernő, a váci fegyintézet igazgatója, már gyermekkorában foglalkoztatta rajzolással és festéssel, később magánúton tanult Ipolyi Sándor és Honti Nándortól. A fővárosi tárlatokon a következő művei voltak kiállítva: A gólyafészek, Á fiam, Olvasó fiú, Leány a kutyával, Lacika, Fiatal leány, Angol kis leány, Álmodozás, Orgonavirág, Irén néni, Sakkjátszma, Fehér és vörös rózsák. Művészi tehetsége a zongorajátszásban is érvényesült, sőt a tollat is sikerrel forgatta. Meghalt 1928 december 8-án. A középvárosi temetőben édes atyja sírja mellett nyugossza örök álmát. Fájy Antal festő a múlt század 90-es éveinek végén működött Vácon. Farkasfalvi Imre A festészet fejlődése Vácon címen 1912 január Г-én tartott előadásában említi, de megemlékezik róla Vörös Julianna is, aki finom ízlésű festőnek mondja a Műterem festőművészeti folyóirat 2. száma 8. oldalán. Sajnos, egyéb nyomára nem tudtam jutni. Bauer Mihály rajztanár született Pesten 1869 július ~23-án. Elemi iskoláit és a gim