Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
Mellékletek
122 lessé váll reá. Műtermében most már nem majmol, hanem hollót tartott s egy alkalommal, midőn harmadmagával vadászatra rándult, seréttel egy gémet sebzett meg, amelyet még elevenen helyezett a kocsijába s el volt telve az örömtől, hogy mennyi mulatságot okoz majd az a holló neki, ha annak ezt a gémet vendégül bemutatja. Midőn Forster kocsija megállott a műterme előtt, a kocsis át akarta neki nyújtani a gémet, de ő a fejét félrefordította, mire a gém feléje kapott és a balszemét kivájta. A katonaviselt ember a fájdalomtól felszisszent, de a jobb kezével torkon ragadta a madarat s úgy vágta a falhoz, hogy az élettelenül hullott a porba. A gémet aztán a műtermében kiterjesztett szárnyakkal az ajtó fölé szögezte s járó-kelő vendégeinek magyarázgatta, hogy az az átkozott gém minden szerencsétlenségének az oka. A beteg festő Vácon legtöbbet a gróf Crouy* családnak köszönhetett. Szerettek volna neki itt állandó foglalkozást biztosítani, de ez akkor már lehetetlen volt, mert a külföldi, leginkább a német sajtó bizonyos termékeinek olvasása és szocialista tanok hirdetése, az egyház intézményeinek gúnyolása és a papság szidalmazása városszerte rossz véleményt keltettek róla. A lelki egyensúlyát elvesztett embert előbb az irgalmasrendiek budai kórházában, utóbb a Lipótmezőn gyógyították, mert először csak a szemevilágát veszítette el és azután borult el az elméje. A Rókus-kórházból temették. Képeit 1888-ban árverezték el Vácon. Néhány festményét Velzer János kávés a MűcsamoGkávéházban helyezte el. így a G. F. betűvel jelölt: Rózsa Sándor a börtönben című olajfestményét. Arcképeket is festett, nevezetesen Muslay Bertalanról, Cacciari Alajosné szül. Drechselmayer Franciskáról, Pécs Sándorról és Neustadl nevű váci kereskedőről. Báró Prónay földbirtokos részére megfestette a szolferinói ütközetet és egy szép képet a váci irgalmasrendi kolostornak. Megfestette továbbá dr. Rottenburg Arkangyal irgalmasrendi főorvos arcképét és a borzkutyáját. Ez a kettő, valamint a nyarat és telet ábrázoló festménye özv. Lencsó Ferencné tulajdonában van. Volt végül az én tulajdonomban egy másfélméter széles és egy méter magasságú olajfestménye. A nagyhatású kép pázsitos erdőrészletet ábrázolt. Közepén égre szegzett tekintettel, bőgve állott egy hatalmas termetű, agancsos szarvasbika. Mögötte riadtan ütötte föl fejét fekvő helyzetében a nőstényszarvas, a hozzásimuló kicsi őzektől körülvéve. A levegőben kiterjesztett szárnyakkal keringtek a sasok, mert a sötéten tornyosuló felhők és a távolban cikkázó villámok vihar közeledését jósolták. A művészi hatású vaszondarab 1902-ben szobatűz martaléka lett. Forster valamennyi képét nagy gonddal és művészi ihlettel festette, mindenik a műalkotás igazi szépségével gyönyörködtet.*) Szinte Gábor festő született Sepsikőröspatakon (Háromszék vm.) 1855 március 22-én. Felsőbb tanulmányait a fővárosban az Orsz. Mintarajziskolában és a tudományegyetemen végezte. Rajztanári oklevelét 18Г8-Ьап megszerezvén, a váci siketnéma-intézetnél vállalt állást és 1883 őszéig volt az intézet kötelékében. Itt tartózkodása alatt élénk társadalmi tevékenységet fejtett ki és a nyári szünidőben festészeti tanfolyamokat rendezett a siketnéma-intézet rajztermében a művelt közönség élénk részvételével. Ebben az időben megrajzolta a városnak több olyan részletét, amelyek ma már történeti emlékűek. Ezeket a hozzám intézett következő levél kíséretében ajándékozta múzeumunknak: „Kedves Barátom! Látva azt a szeretetek melyben a Vácz városára vonatkozó rajzokat részesíted: bizalommal ajánlom fel *) Személyes visszaemlékezések és Művészet 1908 évf. 340.
