Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
Mellékletek
иг tárlatain. A Szalon-pincében állandó elhelyezést nyert A szőlőben című festménye. Nagy tetszést aratott a Görög pásztor-idyll, a Hóolvadás, az Abbáziái részlet, Idei, Téli sport és Baromfi-udvar című képeivel. 1914-ben az Iparművészeti Múzeumban saját találmányú sztaniol-papír alkalmazásával kapcsolatos festményeivel keltett feltűnést. Több oldalról megnyilvánuló művészi hajlamai és határozott tehetségéről tanúskodó alkotásai méltóvá teszik elismerésünkre. Pintér László festő született Vácon 1881 július 2-án. Édes apja Velzer Lajos lisztkereskedő, anyja Pintér Julianna volt. Az elemi iskolákat és néhány gimnáziumi osztályt szülővárosában járt, azután kereskedői pályára lépett és mint segéd felszabadult. A művészet iránt való hajlama még a gimnáziumban jelentkezett. Az iparrajziskolát elvégezve, két évig az orsz. m. kir. iparművészeti iskolában tanult, azután Münchenbe ment és a bajor kir. képzőművészeti akadémia növendéke lett (1903). Majd fölkereste Olaszország nevezetesebb művészi centrumait, hosszasan időzött Rómában, Nápolyban, Firenzében és Velencében. 1910-ben átvette az örökségként reászállott Argenti-utcai házat és itt telepedett meg. Ekkor festette meg a Hétkápolna stációképeit. Azonban művészi hajlamainak, de főként felesége kívánságának engedve, csakhamar visszament Bajorországba és családjával együtt a München melletti Pasing község művésztelepén nyitott műtermet. 1914^ben a mozgósításkor mint az 1. honvédgyalogezred katonája bevonult és a galíciai harctéren hadakozott. Súlyos betegen került Budapestre, ahol sokáig ápolták a Zita-kórházban. Ezután a hadjárat végéig Budapesten az ezredirodában volt beosztva. 1919 nyarán eladta váci házát és családjával együtt visszament Pasingba. 1925 nyarán kiállítást rendezett Münchenben festett képeiből. A harctéren szerzett Pintér László: A vád Dunakanyarulat. betegsége mindjobban elhatalmasodott rajta úgy. hogy 192Г-Ьеп munkaképtelenné vált. Ekkor hasonló nevű fiával Budapestre jött. Egy évig feküdt kórházban, végre 1928 június 30-án a halál megváltotta szenvedéseitől. Gyenge teste a középvárosi temetőben levő családi sírboltban pihen, de képei tovább élnek és beragyogják emlékét. Pintér határozott művészi tehetség volt, de állandó betegeskedése, szűkös anyagi körülményei és áldatlan családi viszonyai nem engedték szárnyát kibontani. Nem volt alkotó művész, csak egyszerű, de tiszteletreméltó munkása a festészetnek. Sok művészi tájképet és utcarészletet festett Vácról és vidékéről. Ezek közöl több van a városi múzeum és dr. Tragor Ignác tulajdonában. Hogy azonban családját fenn tudja tartani, kénytelen volt másolási munkákat végezni. A müncheni pinakotékák kedvelt képeinek egyik-másikát háronvnégy példányban is lemásolta, mert ennek volt keletje. Nem szabad ezt a művészi foglalkozást sem lesajnálnunk, ha a másolat maga is tökéletes, mert ne feledjük, hogy Lionardo da Vinci Utolsó vacsoráját ma már csak másolataiban tudjuk élvezni. Ezért van Pintér László munkásságáról elismerő véleményünk. Lechner Lóránt János Ede (von der Lech) műépítész született Vácon 1883 július
