Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
XVII. Hírneves művészek váci vonatkozásai
96 Kontra Kálmán pomázi főszolgabíró útján a helyszínen kinyomoznom. Canzi 1859-ben Tahiban nyaralt és dr. Málnay Ignác orvos villájában lakott. Annak a szőlőnek a területén áll ez az épület, amely szőlőből indult hadjáratra az egykor jó bort termelő Tahi, majd az egész ország szoléit pusztító szőlőtetű (philoxera vastatrix.) A Váccal szembenéző pilisi hegyekről Tótfalu község festői népviselete érlelte meg a művészben az elhatározást, hogy a magyar népéletből vegye újabbi festménye tárgyát. A község akkori református lelkésze, Kontra János, adta neki a tanácsot, hogy az alakokat a templomban szedheti legjobban össze, mert a reformátusoknál a hívek az isteni tisztelet után éneklés alatt egyenként hagyják el a templomot, így első sorban a leányok, az* után az asszonynép, majd a legények (csak a karzatról) s végre a férfiak, szóval, ha jó pozíciót vesz, például a papszékkel szemben levő padot, akkor a hívek legnagyobb része úgy defiliroz el előtte, akárcsak egy generális előtt a katonaság. Ügy is történt. A művészinek egy szemvetése elég volt, hogy a tiszteletes a kiszemelt alakot névszerint följegyezze. Az alakok kiszemelése megtörtént, ezzel azonban nem volt elintézve az is, hogy a művész most már neki állhasson a munkának. Ments Isten, hogy elmenjenek egy piktorhoz, aki ülésért, vagy állásért pénzt is igér. Kontra Jánosnak egész papi tekintélyét latba kellett vetni, hogy az atyafiakat a jó ügynek megnyerje s egész délutánonkint üldögélt maga is a művész műtermét tevő verandán, hogy a szemérmes hajadonok biztonságban érezzék magokat. A helyszínen megkezdett képet azután odahaza, pesti műtermében dolgozta ki és a Pesti Műegyesület az évi tárlatán kiállította. A festmény legelső benyomása, melyet a szemlélőre gyakorol, erős és mély. Az első reáveíett pillantás után megragadja képzelmün* két, mely azonnal beléolvad a képbe és alig tud varázsa alól szabadulni. Hatása annyira közvetetten, hogy amint ránézünk, mindjárt tudjuk, mit akart a festő a népéletből vett alakjaival. A szőlő szedésének fárasztó munkáját befejezte már a szüreti népség. A befejezett munka örömére zeneszó mellett vonul a gazda lakására, hogy átnyújtsa neki a szőlőkoszorút. De előbb megáll egy kis pihenőre a présház előtt, hogy igyék egy-két pohár új bort a gazda egészségére és kitörő örömének táncban adjon kifejezést. A háttérben jobbról az öreg Ábrahámbükk zöldelő hegyháta emelkedik az égnek. A hegy lábánál Málnay doktor emeletes háza látszik. A kapuját épp most nyitotta ki egy menyecske, hogy a termést a szekérről behozhassák. A mögötte domborodó szőlőhegyen kicsi kunyhó tűnik elő és látjuk a szedőket, amint egymás mellett az egymás melletti sorokat egy színvonalban haladva, kopasztgatják fürteiktől. A háttér balján, a Kis-Duna mentén, Tótfalu református temploma és sugár tornya fehérük. Mellette tűnik föl a papiak. Az égboltozaton sárgás felhőtest fekszik, csak kelet felől hasad meg egy kicsi darabon a szürke égbolt és verőfényes sugár hatol a megnyílott azúrkék égen át a mulató csoportozatra. Igazi hűvös őszi nap ez. A menet elején haladó gyermekek arcát megcsípte a hűvös hegyi levegő. A Dombó gyerekek cifra kendőkből kötött zászlókat lobogtatnak. Az első mellett ballag s az e vidéken szokásos csörgő korsót a kis Agárdi Szente Zsuzsika viszi. Ott feszít vörös ünneplő nad^ rágjában Makla cigány, a prímás, körülötte dolgoznak Czini, a bőgős, Kistót, a cimbalmos, meg valami kerített klarinétos. Az előtér kiemelkedő alakjai Lengyel
