Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
XVI. Az utolsó félszázad művészei és műgyűjtői
86 15 évig működöli, míg 1827 év elején kanonok és székesegyházi főesperes, végül 1850-ben fokozatos előléptetés útján nagyprépost és püspöki helynök lett. 1861-ben a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. Az 1825—27. és 1832—36. évi országgyűléseken mint a káptalan követe vett részt. Meghalt 1863 március 17 *én. Ez időben lakott 1820-tól kezdve több éven át Vácon, majd Visegrádon Szenvey József író és festő. (Született Pozsonyban 1800 augusztus 28-án). Itt fejtette ki irodalmi működését. Különösen Schiller műveinek fordításával tűnt fel, de írt eredeti költeményeket és drámákat is, melyek Bajza híres Aurórájában jelentek meg. Nagyon szépen tudott bánni az ónnal is. Többi között váci tartóz* kodása alatt 1824*ben nagy gonddal, tűre* lemmel és művészies érzékkel egy quodlibetet rajzolt. Erre az apró részletességgel kidolgo* zott rajzra Temple János festőművész azt a rnegjegyzcst tette, hogy inkább megfest egy nagy csataképet, mintsem ilyen piszmogó munkára vállalkozzék. Az efféle nagy szór* galommal és szemrontó fáradsággal végzett munkálat tulajdonkép nem is művészet, ha* nem mesterkedés, türelmi játék. De mint ilyen is érdekes és alkalmas a művészi érzés föl* keltésére, a maga korában pedig teljes elis* mérést szerzett készítőjének. Szenveyt 1831 február ll*én a Magyar Tud. Akadémia, 1838*ban pedig a Kisfaludy*társaság válasz* tóttá tagjául. 1832*ben Bajza Józseftől átvette a Társalkodó szerkesztését. Később 1846*ig a Világ, 1848-ig a Budapesti Híradó, majd 1850*ben a Pesti Naplót szerkesztette. Rossz anyagi viszonyok közt élt, mert b. Kemény Zsigmond azt írja róla egy 1857*ben kelt levelében, hogy: telyes insolventiában van. (írod. tört. Közi. 1915. 362.) Meghalt Pes* ten 1857 január 22*én. Megemlítjük Wilhelm Paul Eduard Sprenger bécsi építészt (1770—1854) is, akit az 1838 évi árvíz után újjáépített Pest szab. kir. város újjáépítése körül szerzett éwdemeiért díszpolgárává választott, mivel az ő tervei szerint épült 1846*ban a váci pályaudvar, mely az ország legrégibb állomásépülete. Ejtsünk végül néhány szót városunknak ebből a korból fennmaradt szép látóképeiről és festőiről. Legszebb az Alt*féle panoráma. Festője Ált Jakab 1789 szeptember 27*én a Majna melletti Frankfurtban született. Eleinte szülő* városában tanult. 1811*ben Bécsbe ment és ott elvégezte a Képzőművészeti Akadémiát. Igen ügyes tájképfestő volt, gyönyörű gouach* rajzokat és aquarelleket készített. A 20*as évek elején bejárta egész Magyarországot. Festői tájainkat és népviseletünket jórészt az ő rajzai alapján ismerte meg a külföld. Előbb 72 dunamenti képet festett, ezeket aztán 264*re egészítette ki. Az első kiadás Malerische Donaureise vom Ursprünge bis Belgrad nach der Natur gezeichnet cím alatt nagy ívrét alakú kőnyomatban jelent meg Bécsben 1826*ban. Ugyancsak ebben az évben adta ki Alt Jakab dunai képeit Kunike Adolf festő is dr. Rumy György magyarázó szőve* gével ily cím alatt: 264 Donau*Ansichten nach dem Laufe des Donaustromes von seinem Ursprünge bis zu seinem Ausflüße in das Schwarze Meer. Herausgegeben von Adolf Kunike, Historienmaler, begl. mit Be* Schreibung von G. C. B. Rumy. — Geogr. — histor. — ethnogr. — pittor. Beschreibung zu Ä. Kunike ’s 264 Donau*Ansichten Wien, 1826. Alt Jakab eredeti aquarelljei után Sandmann színezett művészi kőnyomatokat készített. Ezek között Waitzen, Ungarn meg* jelöléssel városunk kitűnő látóképe e fölirattal: Waizen. Vácz. Alt Jakab Bécsben halt meg 1872 szeptember 30*án. Sandmann X. Ferenc tájképfestő, gra*