Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
XVI. Az utolsó félszázad művészei és műgyűjtői
76 császári művészeti akadémiára. 1753 január 21-én Falkoner Antal festő esküvőjén szerepelt, mint tanú, Budán. Az évi december lf-én budai polgár lett és György név alatt házat vásárolt a várban, mert 1761-tői fogva mint háztulajdonos fordul elő a népösszeírá* sokban. ПТ4 július 3-án meghalta felesége, de már november 6*án — 50 éves korában — ismét megnősült; Péter (Petter) Jo* zéfa hajadont vette feleségül, aki őt túlélte. Az osztrák barokk-művészet mesterei mellett háttérbe szorult Vogel Budán a várban halt meg 1Г82 április 21-én. Leszármazol nem maradtak. Schoen Arnold művészettörténetíró ezt írja Vogel Gergely műveiről és művészetéről: „Minden körülmény arra enged követkéz* tetni, hogy Vogel jómódban élt Budán élete javát töltve, ahol ecsetét felhasználva megbecsülték éppen azok a tényezők, amelyek az* idétt Budán a vezetőszerepet vitték: az egyháziak közül a jezsuita-rend, a világiak közül a gróf Zichy*udvar. Zichy Miklós gróf és neje, született Be* rényi Erzsébet grófnő óbudai régi, majd új kastélyukban előkelő udvart tartottak, ahol magasabb művészi és szellemi élet uralkodott, amelynek élén Bebo Károly udvarmester — személyében szobrász, építész és tervező egyesülvén — számos alkotóművészt foglalkoztatott. Ebben az udvarban volt Vogel állandó alkalmazott és rendes javadalmazást élvezett a számadások szerint, amelyek megőrizték a Zichyek rendelésére készített műveinek a sorozatát. Már 1748*ban festette az óbudai új kastély kápolnáját és a belevaló oltárképet 200 forintért; majd a fogadóterem, a lépcsőház és a kerti-lak mennyezetét freskóval, a fogadótermet pedig két arcképpel díszítette 1000 forintért ugyanez évben; 1750-ben a grófnő lakosztályának 4 szobáját díszíti 1000 forintért; 1753*ban írószekrényre való képet fest 40 forintért; 1754-ben 883 forintnyi ősz* szegért különböző festői feladatokat végez, így a zsámbéki templomba három oltárképet, a budaörsi templomba a betlehemi jászolt a három napkeleti királlyal, az óbudai új kastély két terme számára freskót, a virágházra nap* órát fest, stb.; 1766*ban az özvegy grófnő rendelésére a budai kapucinusok templomába két mellékoltár*képet fest, amelyek közül a páduai Szt. Antalt ábrázoló ma is a helyén áll. A jezsuita*rend, amely Budát a 18. században szellemi és művészi magaslatra igyekezett emelni, szintén foglalkoztatta Vogelt; így a vezetése alatt felépült buda*vizivárosi Szt. Anna*templom számára 1757*ben Vo* gellel festette meg Xavéri Szt. Ferenc oltár* képét, amely nem maradt fenn reánk és 1772*ben ugyané templom szentélyének a kupoláját Vogel látta el freskóval, amely a Szentháromságot ábrázolja. Műveinek e sok kutatással összeállított hiányos sorozata megközelítőleg sem vázolja tevékenységét; de az a körülmény, hogy Buda városának két fejlett ízlésű, magas szellemi igényű tényezője igénybeveszi Vogel ecsetjét a 18. század derekán, amikor az idegen, főleg osztrák művészek, mint Kracker, Maulbertsch, Sambach, Troger, Wagenschön sűrűn dől* goztak hazánkban, bizonyság reá, hogy Vogel kora magaslatán álló festőművész volt, aki épúgy jártas volt a szalonok könnyű fajsúlyú és a templomok monumentális erejű freskóval való díszítésében, aki egyforma készséggel alkotott arcképeket és szentek képeit, aki nem átallott kocsidíszt tervezni a grófi pár számára és nagy készséggel vállalkozott a szentély* kupolába a legfenségesebb titkot, a Szenthá* romságot megfesteni tömegek tiszteletére. Te* hetsége, fejlődése, művészi iránya, felfogása és technikai készsége teljességét ezidőszerint több műve ismerete nélkül megállapítani le* hetetlen. Azonban a budai kapucinusok temp*
