Tragor Ignác: Vác műemlékei és művészei. Több képpel és melléklettel (Vác, 1930)
XV. Váci születésű művészek
A honvédemlék. kor Ferenc császár Innsbruckban meghalt, a Kőkapu homlokzatába illesztett medaillonját leütötte a mennykő és ugyancsak ezen a napon Becsben a Szent IstvánHemplomban miséző Migazzi bíboros fejére esett az oltár nagy feszületé. A Kőkapu napjainkig igénytelen kicsi házak környezetéből tiszteletet keltő hatással emelkedett ki és uralta az egész útvonalat. Mióta azonban 1928 őszén közvetlen melléje építették a fegyintézet otromba kórházi palotáját, egyszerre eltörpült, mert a nagy épület mellett nem tud érvényesülni. Régi szépsége elhomályosult és nagyszerűségének varázsa elveszett: hatása csökkent. A díszkapu művészettörténeti jelentőségét az adja meg, hogy az ország egyetlen magában álló műemléke. Közel három évtizede annak, hogy a helyi lapok a fölött vitatkoztak: nem kellenek lebontani, mint a közlekedést gátló forgalmi akadályt? Kérelmemre a Műemlékek Országos Bizottsága védett műemléknek nyilvánította s így a lebontás veszedelme nem fenyegeti, de az idő vasfoga nagyon kikezdte. Téglafalai mállanak, vakolata lekopott. 1836-ban volt először, 1890 körül utoljára restaurálva. Alapos és sürgős tatarozása történeti és művészi szempontból egyaránt kívánatos. Az 1848—49 évi szabadságharcban Vácnál elesett hősök vasszobra, a Honvédemlék, empire-modorban készült. A díszes vasráccsal körülvett piramis alakú emlékmű lépcsőszerű talapzaton nyugszik, bronzzal van befuttatva és négy méter magas. Csúcspontján ágyúgolyó lángol. Felső oldallapjait a magyar címer díszíti, alább ágyúgolyó és koszorúk fonják körül, alattuk fehér táblákon ezeket a feU iratokat olvashatjuk: Vándor megállj! tekints szét e mezőn, HONVÉDFINK itt küzdtek a jogért, S itt nyugszanak, kik vért és életet Áldoztak a honért. Ha zsarnok lába nyomja e hazát, Ne csüggedj el! hisz ÖK csak nyugszanak Széttörni békét, szolgaláncokat Fölkelnek újra ÖK, a hősfiak!
