Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
IX. Az újjűépítés kezdete (Berkes András és az Althannok kora, 1686 - 1756)
IX. AZ ÚJJÁÉPÍTÉS KEZDETE 79 csillaga. Az ínséges esztendő nyomorúságai és a hadjárat vontatottsága úgy elcsüggesztették a kurucokat, hogy sokan hazamentek a családjaikhoz. Apróbb csatározások, guerilla-harcok és várostromok tartották fenn a zsákmányolásra mindig kész katonák harci kedvét. Vác vidéke többször volt a hadak útja. Kuruc és labanc vezérek seregeik élelmezése miatt egyaránt pusztították a környékbeli falvakat. Vác 1705 szeptember, 1706 szeptember, 1707 augusztus és 1708 szeptember havában volt a kurucok táborozásának színtere. 1708 június végén maga a fejedelem is töltött négy napot Vadkerten és olyan rendelkezést tett, hogy a szegénységet falunként szállítsák, nehogy elszéledjen és Vác tájékát lepje el (gróf Bercsényihez szeptember 22-én írt levelében). 1709 június óta Heister császári fővezér mindent elkövetett, hogy a kurucokat kiszorítsa a Dunántúlról. Rákóczi a szorongatott gróf Esterházy Antal segítségére Bottyán tábornokot küldte 5000 főnyi hadtestével. A fejedelem is, gróf Bercsényi főgenerális is, utasította őt, hogy: Váchoz jövetelében jó vigyázást tartson és a communicatiót által a Dunán szorgalmatosán observálja. Bottyán a Dunántúl közvetlen megsegítését lehetetlennek vélte és arra határozta el magát, hogy a bányavárosokat rohanja meg és ez által kényszeríti a császári hadakat a Dunántúl elhagyására. Tervének megfelelően augusztus 20-án megindult Dunavecséről: Vác tájára, az Duna mellé, hogy az nimötöt Vác felé distrahálhassa. Augusztus 22-én Vác mellett megverte a budai őrség egy portyázó hadát és Kosdnál ütött tábort. Két nap múlva már Selmecbánya alatt állott és heves ütközetet vívott a császáriakkal. Tüneményes gyorsasággal a Dunántúl terem és ott »gyomlálja az ellenséget.« Szeptember 7-én még reszkető kezekkel írja, hogy: hirtelen nyavalya ütközött bele és ezért nem mehet személlyé szerint a Bácskaságra, de az kiállható katonaságot aláküldi s onnét megtérvén, azonnal megint Váchoz száll. De nem szállt többé 'Váchoz az öreg tábornok, mert két héttel később az égbe szállt. Seregét Hatvanon át Tarnaőrshöz szállította. Ott halt meg szeptember 26-án. (Heister Bottyán sikeres hadi operáció következtében csakugyan elhagyta a Dunántúlt.) A fejedelem leveléből tudjuk, hogy Vácot és Nógrádot október derekán még Kókai ezrede tartotta megszállva, de már november 9-én panaszolja gróf Bercsényi a fejedelemnek : Vadkertet sáncolja az német és Vácig extendálja liniáját. A császáriak a tél folyamán csakugyan befészkelték magukat a városban és megerősítették. Gróf Esterházy Antal érsekújvári útjában — 1710 január elején — a váci postérungot (sáncot) felverte. A váci helyőrség ezután is tartotta magát és nyugtalaníthatta a kurucok ipolyvölgyi vonalát. A kurucok legnépszerűbb tábornokának, Vak Bottyánnak, halálát több főrangú tiszté követte. Különösen a pestis vitt véghez rettenetes pusztítást a seregben. Bezerédj Imre, Ocskay László, Andrássy István és mások elpártolása, a császáriak győzelmei, a diplomáciai vereségek és egyéb okok miatt csüggedés szállta meg a lelkeket, csak Rákóczi és folyton fogyatkozó hívei bíztak igazságos ügyük diadalában, melyet fegyvereinek sikerétől vélt elérni. A császáriak Érsekújvár ostromának biztosítása végett szétverték Esterházy Dániel nógrádi hadait és megszállták a vadkert—szécsény—losonci vonalat. Rákóczi azonnal elindult a fenyegetett Érsekújvár védelmére, nagyhamar összeszedte 2000 főnyi seregét és a csekély számú lengyel-svéd hadakkal megerősítve mindenekelőtt Viard németjeit akarta kiverni a nógrádi hegyekből. Január 10-én már harcrendbe hozta hadait. A szokatlanul kemény télben katonáival együtt sokszor a fagyott földön hált és mindnyájan örültek, ha a sivító szél ellen födhették magukat. Noha a dühöngő pestis miatt elkerülte a falvakat, tíz nap múlva már Kálión volt, 21-én körbe állította seregét és buzdító beszédet intézett előbb a kurucokhoz magyarul, aztán a svédekhez ment és francia nyelven dicsérte hadi tetteiket, végül a lengyel hadakhoz lovagolt és latin beszédben bátorította őket, majd Bercelen túl az erdőben szállt táborba. Másnap korán reggel teljes csatarendben indult Romhány felé. A Lókos patak kanyarulatainál a nagy mocsarak megnehezítették az átkelést. A túlsó parton Vadkerttől délre egy erdőben németek táboroztak. Mihelyt átvergődtek a sáron, a fejedelem csatarendbe állította vitézeit, de báró Sickingen császári altábornagy a teljes kifejlődésre nem engedett időt. A lábán-
