Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)

VIII. A török uralom és végső évei

68

VÁC TÖRTÉNETE

törökökre, akik szabad kivonulásért esdekeltek. Károly lotharingiai herceg föltétien megadást kívánt, mire tovább folyt az ostrom. A szorongatottak éjjeli 11 órakor belátva, hogy a várat nem birják tartani, nagy zajongás közben tudatták, hogy megadják magukat kegyelemre. Mikor megnyitották a kapukat, a 800 főnyi várőrségen kívül 600 odamenekült janicsár került a keresztények fogságába; fogságba ejtették a várban talált férfiakat is, míg az asszonyokat és gyermekeket másnap reggel szabadon bocsátották. A győztesek jelentéktelen veszteségével szemben a törököknek 1300 halottjuk maradt a csatatéren. A harc mezején esett el Szejdi-záde Ahmed pasa, Temesvár helytartója is, akinek nagy potroha közbámulat tárgya volt. Ossze-visszavagdalt holttestét az úton találták. Másnap még Vác mellett maradt a keresztény tábor. Károly herceg sátrában felhangzott a Te Deum hála éneke, minden ágyúból háromszor lőttek és Aviano Márkus atya áldást osztogatott. A herceg a megszállott város védelmét a várkapitánnyá kinevezett Bottyán Jánosra (Vak Bottyánra) bízva, hidat veretett a Dunán és elvonult seregével Szentendre felé. Budát azonban nem sikerült visszafoglalnia; ostromát október

Boiiyán János kurucgenerális.

(Egykori kép után.)