Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)

VII. Vác története 1526-tól 1684-ig

VII. VÄC TÖRTÉNETE 1526-TÓL 1684-IG

47

Míg Frangepán és Brodarics Ferdinánd és Wese előtt őszinte békeszeretetüket bizonyították, azt sem mulasztották el, hogy János királyt a nehézségekről ne tájékoztassák. Tamás kanonok, kit július 10-én urukhoz küldtek s akit Frangepán egy hét múlva már úgy várt vissza, mintha ezer napja hagyta volna el őket, azzal az üzenettel tért vissza hozzájuk, menjenek Vácig, ott találják János király más tanácsosait, lépjenek velük érintkezésbe.

János király, mint hamarosan kiderült, nem akart Vácon tárgyaltatni, csak követeit akarta Körmöcbányáról eltávolítani, mivel a lundi érsek olyas tárgyalása, hogy az egész országról mondjon le, Erdélyt is Ferdinándnak adja, teljesen ellenkezett az ő szándékával s így nem látta semmi reményét, hogy eredményhez jutnak.

Wese gyanúval fogadta a követek értesítését és kérelmét. Nem akarta, hogy így bizonytalanba távozzanak s azt felelte, menesszenek előbb valami küldöttet Vácra, tudassák, hogy hamarosan nem indulhatnak, mivel Frangepán beteges, Brodarics a köszvény miatt sántikál, küldjenek értük kocsit s ez alkalommal emberük tudakolja meg, mi is készül Vácon; hanem teljesítik a kívánságát, felhasználja azt a körülményt, hogy Ferdinánd király területén vannak s erőhatalommal is megakadályozza, hogy el ne távozhassanak.

Vácról az a hír jött, hogy komoly tanácskozás készül. így azután Frangepán és Brodarics nem tehettek egyebet, mint hogy július 31-én Vácra utaztak. Midőn augusztus 3-án megérkeztek, csupán Mindszenti Tamás kanonokot találták itt. Ez elmondta nekik, hogy János azért akasztotta meg a további alkut, mivel a lundi érsek őt az egész ország birtokából ki akarná zárni.

Frangepán egyelőre Brodarics vendége maradt, de még Váci tartózkodását sem hagyta el a nélkül, hogy békeművén ne munkálkodjék. János húzódozásával szemben Ferdinándot akarta hajlamossá tenni a békére s e célból augusztus 9-én Thurzó Elekhez fordult. Figyelmeztette Thurzót, hogy azt mondják, s ezt ő maga is valószínűnek tartja, hogy a török még János halála utánra sem akar arról tudni, hogy Ferdinándé legyen az uralom. Mennyivel jobb volna, ha Ferdinánd most elfogadná az ő és Brodarics

tanácsát és bár nehéz feltételekkel megbékülne, hogy az utódlás jogát megszerezze, mintsem az egész országért küzdelembe bocsátkozik. Tárgyalásainkkal — mondja záradékul — én és a váci püspök eddig csak mindkét király haragját vontuk magunkra, pedig teljes erőnkből a javukon munkálkodtunk. Csak már szerencsésebbek állanának helyünkbe, akik jó véghez juttatnák ezt az áldatlan viszálykodást. Csakhogy félek, fejedelmeink későn látják be, hogy nekünk volt igazunk.C^

У

Hrodarics István váci püspök aláírása.

Minthogy V. Károly császár is sürgette a béke megkötését, Wese írt Vácra János király két követének, hogy mondják meg, mit akar az uruk, de ezek nem válaszoltak. Csak szeptember 8-án felelt Brodarics, de válasza nem volt megfelelő. Legjobb lesz, ha Ferdinánd fegyverrel sietteti a békét. Wese december 29-én Nagyváradra ment és itt megkötötték a békét. János király 1538 február 24-én írta alá a békelevelet, melynek megtartására letette a Frangepán, Brodarics és Wese által megállapított esküt. Hogy ezt I. Ferdinánd is megtegye, abban állapodtak meg, hogy Brodarics viszi el hozzá a békeoklevelet. Brodarics április 10-én Vácról értesítette Ferdinándot, hogy nem sokára hozzá fog menni. Kínzó köszvénye nem múlt el ugyan, de János király ragaszkodott az ő személyéhez.

Mielőtt a Boroszlóban tartózkodó Ferdinánd királyt fölkereste volna, megszakította az útját Krakóban, a Lengyel királytól újabb segítséget kért és János király képviseletében megkötötte Izabellával az eljegyzést. Június 1-én érkezett Boroszlóba, ahol Ferdinánd király június 10-én aláírta a terjedelmes békelevelet és hálás volt meghozója iránt: megengedte, hogy Adorno Jeromos páviai orvos Vácra mehessen gyógyítására és kifizette 500 forint adósságát, melyet követjárásai miatt csinált.

A következő év elején János király fényes követség élén küldötte Krakóba a lengyel királyhoz, hogy Izabella hercegnővel per procura megkösse a házasságot és hazahozza hitvesét.