Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XII. A XIX. század első fele
A XIX. század első fele. A XIX. század Ferenc császár elnyomásának aléltságában köszöntött a magyarnemzetre. Két első évtizedét történetünk szomorú korszakai közé számíthatjuk. Ekkor kezdődik gróf Metternich Kelemen kormánya, mely a francia háborúk végén koldussá lett országot teljesen be akarta olvasztani Ausztriába. A nemzeti ellenállás lángja csak a vármegyék gyűlésein lobbant föl folyton lankadó erővel. Idehaza folyt tovább a város küzdelme földesurával. Az úrbéri perek egész sora volt folyamatban: Kisvác kikebelezése iránt, a szőri rétek miatt, a gyadai rétekért, a datialis per, az egész váci határ új fölmérése iránti per, a város korcsmáltatási pere, stb. A telkes gazdák és házas zsellérek tagosztályának megállapítása, a szántóföldekben való részeltetés, az úrbéri korcsmák száma, a házankint való bormérés korlátozása, a pálinka-kazánok használatának tilalmazása kiapadhatatlan okai voltak a folytonos súrlódásoknak. A pénz elértéktelenedése itt is éreztette hatását, a hadbavonuló katonák élelmezése mind nagyobb terhet rótt a városra. Állandóan a báró Splényi-ezred 3-ik zászlóalja állomásozott Vácon. 1805 december 21 — 25 napjaiban orosz ezredek táboroztak Vácon és kiélték a várost. Mikor Napoleon elfoglalta Bécset, a királyi család Budára költözött, Ferdinánd főherceg és családja pedig Vácra jött és három hónapot töltött itten. A magisztrátus makacs kitartására vall, hogy mielőtt — 1806 január 26-án — elköltözött volna Vácról a főherceg, a tanács arra kérte, hogy járjon közbe a királynál és ha már nem emelné Vácot a szabad királyi városok közé, legalább a királyi javadalmakat bocsássa a város birtokába. Négy hónap múlva — június 3-án — ennek a Ferdinánd főhercegnek a hittanhallgató fiát nevezte ki a király váci püspöknek, illetve 21 éves kora miatt adminisztrátornak. Volt is lótás-futás! Küldöttség ment azonnal Bécsbe az új püspökhöz, külön az atyjához és az anyjához is. A király nem volt otthon, ahhoz nem jutottak. A francia háborúk megindulása óta az a gyakorlat honosodott meg, hogy a megüresedett magyar püspökségeket nem töltötték be, hogy jövedelmüket a háború céljaira használhassák föl. Ezért történt, hogy Splényi püspök halála után tíz évig nem volt a váci egyházmegyének püspöke. Károly Ambrus, a király unokaöccse csak a következő — 1807 évi — január 27-ik napján vonult be székvárosába. Déli egy óra tájban érkezett Budáról, ahol József nádor vendége volt néhány napig. Ciani és Tiller kanonokok, mint a káptalan köldöttei, már Dunakeszinél üdvözölték őt. Hajnik Ferenc városi jegyző a város határában lóháton várta a formaruhába öltözött polgárság élén. A magyar huszárok világos kék színű rókamálos mentében voltak, a német lovasok sötét kékben vörös hajtókával, a rácok és ulánosok sötét zöldben szintén vörös hajtókával. A magyarok száma 120, a németeké 60, az ulánosoké 12 volt. Az utcákon az iparosok céhei és az iskolásgyermekek sorfalat állottak. A Splényi-gyalogezred egy kompániája a püspöki palota mellett paradírozott. A 160 főnyi magyar gyalogság a püspöki palotával szemben, a 80 németruhát öltött gyalogkatona pedig a Nagytemplom előtt várta az új püspököt, aki a nagy sokaság örömrivalgása, mozsárdurrogások, harangok zúgása között kocsizott be a városba, ahol első útja a Nagytemplomba vezetett. Itt a káptalan tagjai és a papság foTIZENKETTEDIK FEJEZET.
