Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
III. Vác a népvándorlás és honalapítás idején
I ytß - u г " N ’ Ч ^ ^ V Л vf * HARMADIK FEJEZET. Vác a népvándorlás és a honalapítás idején. A népvándorlás 375-ben kezdődik, mikor a rokon húnok átkelnek a Volgán. Utolsó eseménye a honfoglalás (896.) Ez a félezer év legviharosabb az emberiség történetében. A népvándorlás áradata végigsöpört vidékünkön, mert a legtöbb nép útja Magyarországon át és a legtöbbször Vácon keresztül vitt. Különböző néptörzsek rövidebb-hosszabb ideig tartottak e földön pihenőt, de állandóan nem telepedett meg itt egy sem. Nagyon kevés maradt reánk városunk e korbeli történetéből. Annál több a területünkön talált sírmező és a sokféle lelet, melyre nap-nap után bukkanunk. Sajnos azonban ezek a leletek és sírmellékletek nem kormeghatározók és főként nem alkalmasak arra, hogy azokból megállapítsuk, melyik nép hagyatékához tartoznak. így Hampel József a Hétkápolna mellett 1884-ben kiásott sirmellékleteket, nevezetesen a csavart nyakpereceket, a halántékgyűrüket és egyéb ékszereket, köztük a bőrtűs díszítésű, félhold alakú csüngőket is, a honfoglaláskori emlékek közé sorozza. (Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről 13—20) és időpontjukat a IV—X. század közé helyezi, (A régibb középkor emlékei Magyarhonban II. 493.), későbbi tanulmányai során pedig e tárgyak korát a VI—IX. század közé teszi. (Alterthűmer des früheren Mittelalters in Ungarn III. 411.) A hétkápolnai tárgyak, melyeket a tudományos irodalom Hampel elnevezése után bácbidéki leletek néven ismer, az ő megállapítása szerint a régibb középkor emlékei közül valók. A vácihoz hasonló félhold alakú csüngök Oroszországban is előfordulnak. így Lubor Niederle: Slovanské starozítnosti (Szláv régiségek) C. könyve XXXV. tábláján 6 — 7 sz. a. Szmolenszk, 9. sz. a. Vladimir vidékéről közöl hasonlókat. De találunk halántékgyűrűket, melyeket újabban fürtkarikáknak hívnak, még XV. századbeli sírokban is. A hétkápolnai lelet tárgyai közt szereplő halántékgyűrűkről Hampel kimutatja, hogy azok használata a honfoglalást megelőző századokban dívott már a vidékünkön. (Alterthűmer des frühen Mittelalters in Ungarn I. 438—441.) Előfordultak —úgymond— szarmata temetőkben, melyeknek a kezdete fölvihető az V. századig és melyek lenyúlnak a VIII—IX. századig. E sírmezők népére reátaláltak a szlávok különböző törzsei, mikor a régibb középkorban, talán a VI. század körül, talán már előbb, itt letelepedtek. Valószínűleg a szarmaták ősi ékszere úgy, mint sok más népies ékszer, átszállóit a lakosság folytonossága következtében a szarmatáktól utódjaikra, a szlávokra. A szláv régészek valóban vitatják és okszerű következtetések után arra az eredményre jutnak, hogy az e korbeli soros temetők túlnyomó részben szlávoktól származnak. (Brunsmid : Hrvatske sredovjecne starine 30—39.) Ennélfogva alapos a föltevés, hogy a n i hétkápolnai lelettárgyaink nem a szarmata uralom emlékei, hanem szláv hagyaték. Annyi bizonyos, hogy a honfoglaló magyarok itt szláv népeket találtak. Ezeket az apró törzsekben élő ó-szlovén népeket, akik Szvatopluk morva fejedelemnek hódoltak, a maguk nyelvén tótoknak, rabszolgáknak hívták és idők folyamán magukba olvasztották. Lakóhelyeiket azok neveivel együtt átvették és váraikat elfoglalták. A honfoglalók által itt talált Vác vára más volt, mint a vidékünk sztratégiai fontosságát elsőnek felismerő rómaiak castellumai
