Tragor Ignác: Vác története. Képekkel díszített kiadás (Vác, 1927)
XI. A XVIII. század vége (1786 - 1800)
TIZENEGYEDIK. FEJEZET. A XVIII. század vége. (1786-1800.) II. József császár önkényes uralma szomorú fordulópont városunk történetében. A derűre ismét ború következett. Miként az első Árpádok dédelgetett Vác városának feslő virágait elhervasztotta a tatárjárás pusztító vihara és a renaissance-kor csodás világát a török uralom vérzivataros időszaka váltotta föl, most az Althannok és Migazziak építő munkája után ismét az erőszak és rombolás uralma következett. Nem gyilkos háború dúlta a várost, hanem vérnélküli elkeseredett küzdelmet kellett folytatnia a fennmaradásáért. Visszalökték falusi sorba, meg akarták fosztani a megélhetés lehetőségétől, elviselhetetlen terheket róttak lakosságára. Az uralkodó, aki felrúgta az alkotmányt és törvényeket, megfosztotta a várost legnagyobb jótevőjétől, megszüntette közművelődési intézményeit és katonatartási terhekkel sújtotta a lakosságot. Új püspöke és a kincstár, mint a város földesurai könyörtelenül behajtották a jobbágyi terheket, melyeknek nyomasztó súlyát az újabb úrbéri rendelkezések és a szabad bormérés megszüntetése fokozta. Ehhez járult, hogy a hatalom birtokosai durván bántak az elöljárósággal és sanyargatták a dupla dézsmát fizető szegény népet. Lehet-e csodálkoznunk, ha a városi tanács elvesztette józan Ítélőképességét, a népben föléledt a függetlenség utáni vágyódás és az egyetemi, majd a szabad királyi város hiú és csalékony ábrándképe után futkosott? II. József szilárd állami egységet akart teremteni. Kormányzati eszközei a germanizáló és centralizáló abszolút hatalom céljait szolgálták, 1784 március 6-án kelt rendeletében a németet teszi állami nyelvvé, kijelenti, hogy a latin mint holt nyelv nem lehet a közigazgatás nyelve, a magyar nyelvet nem tekintheti országos nyelvnek, mert az oláh és német épen úgy el van terjedve, leghelyesebb tehát azt a nyelvet tenni hivatalos nyelvvé, melyen a politikai és hadi ügyeket eddig vezették. Az országgyűlés tanácskozási nyelvéül szintén a németet rendelte behozni. 1784 november 1-től már nem szabad a gimnázium első osztályába olyan tanulót felvenni, aki nem igazolja, hogy németül írni és olvasni tud. Nyíltan és határozottan törekedett arra, hogy az országot németté tegye és az örökös tartományok gyarmatává süllyessze. Önkényes uralkodásának súlya természetesen ránehezedett városunkra is. 1784 február 13-án kelt rendeletével a Vácon évszázadokon át működött harmincad-hivatalt Pestre helyezte át. Ez évi október 16-án »a polgárság legnagyobb bámulatára« meglepetésszerűen megjelent Vácon. A káptalan és tanács tagjai kíséretében megtekintette a székesegyházat, a püspöki palotát és kertet, majd a piaristák épületét és pedig a legnagyobb részletességgel, földszintjét és emeletét egyaránt. Ezután az iskolákat akarta megnézni, de ezek be voltak zárva. A papnevelőben csak rövid ideig időzött. Majd átment az angolkisasszonyok épületébe. A vele volt katonatisztek és a váci kiséret a klauzúrán kivül maradt és csupán hadsegéde, gróf Kaunitz és a káptalan feje, Zerdahelyi társaságában lépett be az épületbe, melynek megtekintése után a Tereziánumba ment. Mialatt itt az épületeket szemlélte, a városbiró a külső folyosón két sorban állította föl a tanácsot. Mikor a császár nagysokára kifelé indult, a bíró átnyújtotta neki a város kérőiratát, melyet átvett és megkérdezte
