Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
X. Migazzi kora (1756 - 1800)
102 VÄC MÚLTJA ÉS JELENE dának egy évszázadon át kitűnő hírneve volt és valóságos kultúrmissziót teljesített azzal, hogy olcsó és tanulságos olvasmányt adott pouyvairodalmi termékeiben a nép kezébe. Irodalomtörténeti szempontból azért jelentős, mert itt jelentek meg Kármán József munkái és Csokonai, Faludi, Virág stb. egyik-másik költeménye. A vallásos élet ebben az időben már nem a felekezeti küzdelmekben merült ki, mint az előző korban, hanem belső tartalomban és intézményekben jelentkezett. Az igazi vallásos érzelmek ápolására és keresztényi meggyőződés erősítésére maga Migazzi állít fel különböző hitbuzgalmi társaságokat (Congregatio Doctrinae Christianae, Krisztus Szentséges testének társulata, Confraternitas Trinitatis Waciensis). A hitélet föllendülését valamint Isten dicsőségét és szentek tiszteletét hirdették a Kálvária, a Hétkápolna, a Szentháromság-szobor, a hidak és terek díszes kőszobrai s a házak falának üregeibe elhelyezett szobrocskák és képek (Szűz Mária, Szt. Flórián, Nép. Szt. János.) Vasárnaponkint déli 12 óráig az utcákat püspöki parancsra láncokkal zárták el, hogy a kocsik zörgése ne zavarja az ájtatoskodókat (1765 április 19-i tanácsülési rendelet.) Esti 9 óra után már nem volt szabad a sötét utcákon botorkálni. Az éjjeli őröknek a város különböző pontjain minden órában hosszasan kellett énekelni, csak később (1787 január 9-én) határozta el a tanács, hogy a jövőben ezekkel a szavakkal tartoznak jelenteni az időt: Hallja minden Háznak Ura, 11 -et ütött már az óra. Ditsírtessék az Ur Jézus Krisztus! Az éjjeli csendháborítókat szigorúan büntették. 1766 augusztusában Migazzi a kutyák legnagyobb részét kiirtatta, nehogy fenséges vendégei éjjeli nyugalmát megzavarják ugatásukkal. A kutyákkal egyébként is sok baj volt, csak egyet lett volna szabad tartani minden gazdának, de ezek ragaszkodtak kedvelt állatjaikhoz és a szőlőkben rejtegették. A társas élet családias jellegű volt. Vasárnaponkint fölkeresték a városvégi térségeket, közeli erdőségeket és ott táncra perdültek. Migazzi a fonóházi összejöveteleket eltiltotta. Egykorú utazók följegyzése szerint Vácon jó volt a bor és goromba a kocsmáros. Ismeretleneket, csavargókat tilos volt magánlakásokba befogadni. Az utcák tisztántartása végett 1770 március 18-án elrendelte a gondos püspök-földesúr, hogy minden háztulajdonos söpörje föl szombatonkint a háza előtti utcarészt és hordja rakásra a sarat és szemetet, hogy a városi kocsira könynyebben lehessen fölrakni. Hogy a kiváló egyházfejedelem népének gondos atyja volt, mutatja az az intézkedése, hogy nem engedte kiuzsorázni alattvalóit, mert aki 6°/0-nál nagyobb kamatot szedett, elvesztette a tőkéjét. Népesedési mozgalom szempontjából érdekes, hogy a két városban 5 bába működött 20 forint évi fizetéssel (1779.) Mikor Migazzi Vácra jött, a kettős város lakosainak száma alig haladta túl a négyezret, míg alatta megkétszereződött a lakosság. Az 1785 évi kamarai összeírás szerint 9057 lélek lakta a várost, mely 884 házból állott. Hogy a hivatalos összeírástól Vácon is féltek, mutatja a két évvel később (1787-ben) megejtett tanácsi összeírás, mely szerint akkor 1188 ház volt Vácon. Vác városa, melyet Migazzi művészi érzésének és áldozatkészségének szelleme hatott át, virágozni kezdett, de fejlődésének és kultúrájának nyíló virágait máris a hervadás fenyegette.
