Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
X. Migazzi kora (1756 - 1800)
98 VÁC MÚLTJA ÉS JELENE volt annak, hogy az építkezéseknek első sorban a város látja hasznát, de a lakosság egy része elégedetlenkedett és egyenesen az uralkodóhoz fordult panaszával, amiért a város adót vetett ki a Dunapart feltöltésére és kiépítésére, továbbá a katonai szállásház építésének költségeire. E panasz ellensúlyozása végett a tanács küldöttséget menesztett Bécsbe az udvarhoz. Migazzi barátsága 1766 augusztus havában ismét fejedelmi vendégeket vonzott Vácra. Mária Krisztina királyi hercegnő és Albert szásztescheni herceg két év előtt mint mátkapár járt Vácon a királylátogatáskor, most mint házastársak jelentek meg és voltak Migazzinak szívesen látott vendégei. A várost ez alkalommal is pompásan földíszíttette és fényesen kivilágíttatta a tiszte-Kanonoki (fáz a főtéren. (Fábry Dezső írónrajza.) létükre. Két napig tartott itt időzésüknek fénypontja egy a Duna hullámaiból szigetként kiemelkedő színpad volt, melyen a Tereziánum nemes ifjai Hollbergnek Politischer Kannengieszer című színművét játszották. A káprázatos fény, melyet a hatalmas főpap kifejtett, mámorba ringatta az egész várost. Hogy mennyire megszállta őket a nagyravágyás, érdemesnek találjuk a városi tanácsnak ezt a naiv kísérletét följegyezni: 1767 március 28-án a tanács azzal a kéréssel fordult Migazzihoz, mint földesurához, hogy a hús fontját a többi mezőváros árszabása szerint 6 dénárban állapítsa meg, mert a mészárosok 4 krajcárért mérik, mint a szabad királyi városokban.*) Ennek *) Egy dinár ebben az időben fél krajcár volt, tehát 1 krajcár volt a különbség.
