Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
IX. Az újjűépítés kezdete (Berkes András és az Althannok kora, 1686 - 1756)
80 VÁC MÚLTJA ÉS JELENÉ cokat nem sikerült bekeríteni, de fél órán át tartott kemény kézi tusában visszanyomták. A heves rohamban ezernél több cheveauxlegers esett el és szorult a Lókos mocsaraiba. A győzelmet azonban nem bírták kihasználni, mert nem üldözték a menekülő ellenséget. A svédek helyükön maradtak, a kurucok pedig zsákmányolni kezdtek. Nemcsak Sickingen hintáját fosztották ki, hanem Rákóczi társzekerét is. A császáriak a megbomlott csatarendet helyreállították és visszahúzódtak Vadkert felé. A magyarok is hátrálót verettek és visszavonultak Gutára, de azért ezek is, azok is győzteseknek hitték magukat. Mind a két részen nagy volt a veszteség. A kurucok közül elesett Babocsay brigadéros, 3 alezredes és 350 közvitéz, a németeknél másfélezer volt a halottak és sebesültek száma. A környékbeli parasztok csak egy hét múlva mertek kimenni a csatatérre, hogy az elesetteket kirabolják és halmokba temessék.* A fejedelem hadainak pihentetése és az elszéledteTí összeszedése végett katonáit a Galga völgyén Pest megyébe vezette le, Mácsán és a szomszédos falvakban szállásolta el, ő maga Hévízen ütötte föl főhadiszállását. Innen tartotta szemmel január 24—31 közt Budát, Pestet és Vácot, február 2-án pedig Szentmártonkátára tette át főhadiszállását, majd 19-én Ceglédre, onnét három nap múlva a Jászságba ment és onnét irányította a hadműveleteket, melyek tervezetében szerepe jutott városunknak is. A Dunántúl megsegítése és Érsekújvár élelmezése volt a legfőbb feladat. Esterházy Antal tábornagy másfélezerre olvadt, elcsigázott hadával bajosan bírta feladatát megoldani: Kegyelmed, mihent alkalmatosnak látja, indúlhat is a mellette lévő hadakkal, az kenyér kedvéért útját Jász-Berény felé vévén ; hogy mindazonáltal a Váchoz érkezett ellenség még ott helyben subsistalua: ha lehetséges dolog volna az Kegyelmed hadainak is ott Kóka körül addig subsistálni és a bagázsiáját addig is elküldeni (március 31). Április 3-án még aggodalmaskodik Esterházy miatt: mivel — írja gróf Bercsényi Miklósnak — az Garam nagysága s az ellenség Vác felé való menetele épen rút ábrázatú dolgok valának. Február 24-én az Esterházy által Vác ellen kommandirozott Máriássy Ádámba így önt bátorságot: ne is vélje Kegyelmed, hogy a váci ellenség oly constitutióban légyen, hogy attúl annyira kellessen tartani Kegyelmednek. A váci ellenség ugyancsak gyomrában lehetett a fejedelemnek, mert március 28-án azt az óhajtását fejezi ki Károlyi Sándor előtt, hogy: A váci labancot jó volna megzabolázni. Erre vonatkozólag április 11-én megint ír Károlyinak: az élés szállíttatása végett Egerbe írtam zsákokért, llosvai Imrét fogom az Duna-mellyékire küldeni, onnan kocsikat hajtatok és az midőn ű maga hírével Dömsöd tájjékára felérkezik. Vác elein az kocsikat mentül több úton lehet, elküldik hátok megett stb. Tudom ebben is lesznek difficultások: de talán .jobb lesz semminél; csak Kegyelmed rakja meg az váci hegyeket gyalogsággal, az mennyiben lehet. Április 16-án ezt az érdekes föltevését közli Bercsényivel: én bizonyosnak vélem Újvár obsidióját, mert már is Nógrádot praesidiálván, Vácra kívánja hozni az esztergomi hídját. Május 5-én ezt az utasítást adja Esterházynak: az mostani constitutiókra nézve leginkább azt Ítélem, hogy Vác tájikára táborban fog szállani az ellenség; mely ha úgy következnék : legelsődször is azon legyen Kegyelmed, hogy erejét és táborhelyét kitanulhassa és engemet az iránt informálván, bőven fogom Kegyelmedet tudósítani: mitévő legyen? Ugyanekkor szekerek szerzésére utasítja Török Andrást: Mivel penig Károlyi úr az vásárlásokat le nem hozta és azok Váchoz fognak leszállíttatni: Pest és Vác elein szereztessen kegyelmed Sőtér és Cseplész által szekereket, az kik az kereskedő passusával az portékát Jász-Berényben hozzák. Nagy, országos gondja mellett arról sem feledkezik meg, hogy vezéreinek figyelmét felhívja az ellenség nyugtalanítására. Június 2-án ezt írja Esterházy Antalnak: Kókai, Sőtér és a jász ezeret Balog Ádám commandója alatt lehetne közelebb küldeni az Cserehátra; Guta és Vác között — gyakran változtatván táborhelyeket — egy corpusban subsistálhatnánk és három-négyszázankint csapdozhatnánk az bátran füvellő ellenséget. Július 19-én az Esterházyhoz írt levelében csudálkozik, hogy: a Vác táján való dolgoknál micsoda hírek légyenek? mely felé közelebb létünkre nézve szemünk lévén: a Szolnoknál való bagázsiát most mitűi féltenünk nin
