Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
VIII. A török uralom és végső évei
NYOLCADIK FEJEZET. A török uralom és végső évei. E korszak külsőleg a Vác birtokáért folytatott hadi eseményekben és diplomáciái cselszövényekben merül ki, belső története pedig az a viszony, mely a hódítókat a hódoltságiakhoz fűzte, egymással érintkezésbe hozta, közös gazdasági és művelődési érdekkörben tartotta. Ezért nem esett szó Brodarics halála óta püspökeinkről. Alig hunyta be a szemét ez a nagy főpap, János király a váci püspökséget 10,000 forintért inscribálta és Martinuzzi Fráter Györgynek adta zálogbirtok gyanánt. A váci püspökök ezentúl is tevékeny részt vettek az országos ügyek vezetésében, nagy hivatalokat és méltóságokat töltenek be: kir. kamarai elnökök, kir. tanácsosok, fontos diplomáciái megbízások részesei, de a város történetében nincs ebben az időben szerepük, mert nem laknak itt a székhelyükön. Leginkább Bécs, Pozsony és Nagyszombat a lakóhelyük, nagynéha Nógrád az egyházmegye területén. Mint győri, pozsonyi, szepesi stb. prépostok viselték a váci püspöki címet, mert 1544 óta Vácot és az egész váci egyházmegyét török területnek kell tekintenünk s ettől kezdve a váci püspökség — in partibus infidelium — címzetessé vált. A székhelyükről kiszorult püspököknek egy talpalatnyi földjük sem volt roppant egyházmegyéjükben és minden jövedelmüktől meg voltak fosztva úgy, hogy a város tehetős polgárainak segítségére szorultak. (Mathisy püspöknek évi 500 forintot ajánlottak). Az a két kanonok, akit az egyház kincseinek! biztonságba helyezésével megbíztak, sírba vitte magával annak a titkát, hogy a nógrádi vár melyik pontján ásta el a drágaságokat. De még a nélkülözéseknél is szomorúbb sors jutott egyik-másik püspöknek, így Sbardelatti a harcmezőn, Szentgyörgyi török fogságban halt meg. Minthogy azok az előkelő egyházi férfiak, akiket a magyar királyok váci püspököknek neveztek ki, nem foglalhatták el székhelyüket és nem kormányozhatták egyházmegyéjüket, a szentszék — nehogy a királyok kinevezési jogát sértse — a Belgrádban lakó szendrői (szemendriai) püspököt nevezte ki apostoli helytartónak. Csak a török uralom vége felé sikerült a váci püspöknek elismertetni joghatóságát a törökkel. A török nem csupán a fegyver hatalmával, hanem okos közigazgatással és vallási türelmességgel hódította meg a keresztény lakosságot, melynek megélhetését a kereskedelem szabadságával s az ipari és gazdasági tevékenység feltételeinek megadásával biztosította. Adórendszere általánosságban nem volt kegyetlen, mert csak megnyírta juhait, de nem nyúzta meg. Embere válogatása szerint előfordult olykor bizony a durva kizsákmányolás esete is. A legyőzötteket meghagyta régi erkölcseikben és szokásaikban. Nem igyekezett a maga vallási rendszerét reájuk kényszeríteni, csak némileg korlátozta vallásuk gyakorlásában. így megtiltotta a harangozást, nem volt szabad az istentiszteletet hangosan végezni, tilos volt körmeneteket tartani stb. A váci reformátusok az erdélyi fejedelemhez fordultak, hogy: a harangozás a fényes portátul vagy más török méltóságtul az Nagyságod istenes és hathatós forgolódása által megengedtessék itt mi közöttünk Vác városában (1671 március 3.) A török vallási buzgóságát bizonyítja az a sok templom, mely uralma alatt itt fennállott. Egy török utazó följegyzése szerint Vácon 150 lakóházra jutott egy imaház, mert nemcsak átalakítottak keresztény templomokat, hanem új imaházakat is építettek. Kétféle templomaik voltak.
