Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
V. Vác története a vegyesházi királyok alatt
30 VÄC MÚLTJA ÉS JELENE ból állott, terjedelmére és alakjára nem sokat változhatott 1241 óta, amikor IV. Béla idejében megépítették. Egyébként az egykorú okiratokban továbbra is, egész a török uralomig min-_ denkor a Német- és Magyar-város, vagy kettős város megjelölést találjuk. (Civitas theutunicalis Wacyensis 1414, Civitas teutonicalis et hungaricalis 1436, Civitas theutonicalis Vaciensis 1470, cives utrarum civitatis Vaciensis 1489.) A magyar püspökök közül a vácinak ebben az időben három évenkint kellett a római kúrián megjelenni. De ezt a látogatást nem mindig tették személyesen. így Rudolf 1336 november 11-én László zágrábi püspököt, majd 1340 február 12-én Miklós váci olvasó kanonokot bizta meg képviseletével. Rudolf püspök, aki domokosrendi szerzetes és tanár volt, mint a pápa bizalmasa, szintén több fontos megbízást teljesített. A Kacsics nemzetségből származó Széchenyi Mihály püspök (1342 — 62) rokona volt Károly Róbert királynak, utóda, az olasz származású Surdis János pedig Nagy Lajos királyunk hírneves diplomatája volt. Mint a király követe tartózkodott akkor is a pápánál Avignonban, amikor 1362-ben váci püspöknek választották. A pápa mindjárt megbízta, hogy IV. Károly császár és öccse, János morva határgróf, továbbá Nagy Lajos király és IV. Rudolf osztrák herceg közt állítsa helyre a békét. Ezt a megbízatását elvégezve, átvette egyházmegyéje kormányzását, de a király már a következő év június havában Velencébe, 1364-ben pedig újból Avignonba küldte. Károly császár 1369-ben Nagy Lajos király öröklési jogait megtámadva a lengyel udvarnál azzal a furfangos tervvel lépett fel, hogy kieszközli a pápánál Kázmér király törvénytelen leányának törvényesítését és ezzel a trónöröklésre való képesítését. Nagy Lajos e merénylet sikerének megakadályozása végett haladéktalanul megtette a szükséges lépéseket és 1369 őszén Avignonba küldte Surdis váci püspököt, aki erélyes fellépésével csakhamar célt is ért. A pápa december 5-én okiratba foglalta nyilatkozatát, hogy a törvényesítés nem foglalja magában a trónöröklésre való képesítést. Surdis püspök eredményes követségi eljárásait a király azzal hálálta meg, hogy kinevezte őt Szlavónia helytartójává és neki ajándékozta Lippovec várál. Zsigmond király uralkodása nem kedvezett a főpapoknak, mert állandóan hadilábon állott a római szentszékkel az egyházi javadalmak betöltése miatt. Péter váci püspök IX. Bonifác pápa pártján állott, ezért élvezte is bizalmát és sokféle megtisztelő megbízatásban volt része. Zsigmond önkénykedései olyan elégületlenséget keltettek, hogy a főrendek egyrésze, köztük Péter püspök, László nápolyi királynak ajánlották föl a szent koronát. Zsigmond bosszút állt a lázadókon. Péter püspököt megfosztotta javadalmától és Farkasfalvi Frank Lászlót nevezte ki váci püspöknek, minthogy azonban a római szentszék ezt nem vette tudomásul, megbocsátott neki és visszahelyezte püspöki székébe. Miklós püspök (1401—1405) története egészen olyan, mint az elődjéé. Zsigmond őt is megfosztotta püspökségétől, mert föllázadt ellene, de aztán ismét visszahelyezte. Hasonlókép kedvelt embere volt ő is a pápának, akitől több fontos megbízást kapott. Mikor Zsigmond királyt a Frankfurtban megjelent választó fejedelmek római királynak választották, Vencel cseh király és Józsa mprva őrgróffal állott szemben. Vencel már rég viselte ezt a címet, Józsát pedig a választó-fejedelmi kollégium egy másik töredéke választotta királlyá. Józsa megválasztása után három hónapra meghalt és Zsigmondnak most már csak Vencellel kellett egyezkednie. Stibor vajdát küldte hozzá, általa felajánlotta neki a császári koronát és a birodalmi jövedelmek felét, ha őt római királynak elismeri. Vencel az egyezséget elfogadta, Zsigmond pedig az erre vonatkozó szerződést 1411 július 4-én foglalta írásba. Ebben a Budán kelt okiratban a zászlósok és főurak között Fülöp váci püspök is pecsétjét az oklevélbe függesztve kezességet vállalt, hogy a király az abban foglaltakat meg fogja tartani. Zsigmond gyakori érintkezése a külfölddel élénk összeköttetésbe hozta az országot a nyugattal, mely körülmény még jobban hozzájárult kereskedelmi és ipari életünk fellendítéséhez. Zsigmondnak hosszú uralkodása alatt egyébként is különös gondja volt a városok szervezése. Vác ez időbeli iparának fejlettségéről tanúskodik az a pazar kiállítású szerkönyv, melyet az ötvös céhnek Ilsvai Miklós püspök illuminatora