Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
IV. Vác az Árpádházi királyok alatt
IV. VÁC AZ ÁRPÁDHÁZI KIRÁLYOK ALATT 21 val a múlt sérelmek emlékét és kölcsönös szeretet fűzze őket össze, mint összekapcsolta már a vér, az anyaméh. Majd 1199 böjtjén határozottan kijelentette, hogy ne próbáljon a király, vagy az ország ellen fegyvert fogni, lázadást gerjeszteni, mert szigorúan megparancsolta az esztergomi és kalocsai érsekeknek és suffraganeusaiknak, hogy ha ezt merné tenni, sújtsák egyházi átokkal és vessék egyházi tilalom alá országát minden appelláta kizárásával. A forrongás e napjaiban, úgyszólván a kitörés küszöbén, vette Imre király a hírt, hogy Bogyiszló püspök közvetíti a levelezést Endre és magyarországi hívei közt és hogy a pénzt, amelyet a lázadásra gyűjtöttek, a váci egyház sekrestyéjében tartja. 1199 március 10-én a nagyböjt első hetében, a kántorbőjt napján, Vácon termett. A káptalan ünnepi menetben fogadta a királyt, ki a püspököt, káptalant gyűlésre hívta és kívánta, hogy nyissák föl neki kincstárukat. Bogyiszló vonakodott. A király gyanúja nőtt. Alkonyat felé megint elment embereivel a székesegyházhoz, amelyben a püspök és káptalan a karban ép a napi ájtatosság befejezéséül a Completorium három zsoltárát énekelte és beizent a püspöknek, hogy adja oda a kincstár kulcsát és jöjjön ki. Bogyiszló nem küldte ki a kulcsot, de kimenni sem mert. Imre dühös lett, a templomba lépett és parancsolta, hogy nyissák ki a sekrestyét. Bogyiszló tiltakozott az erőszak, a rablás ellen, gyalázó szavakkal illette a királyt, sőt latornak is nevezte és az oltárhoz menekült. Papjai köréje csoportosultak és könnyes szemmel kezdték az éneket: Tekints reánk Urunk szent székedből és gondoskodj rólunk! A királyt még jobban felingerelte, hogy isteni segítségért könyörögtek, közéjük rohant, Bogyiszlói megfogta, az oltártól elrántotta és kifelé ráncigálta. A püspök ellenszegült, de amint küzködött, elesett az oltár lépcsőjén, Imre azonban tovább hurcolva a földön, odalökte fegyvereseinek, akik megfogták, a templomból kidobták, a sekrestye ajtaját pedig feltörték. Az őrkanonok most már kinyitotta a kincstárt, abból Imre, ami az egyházé volt, ott hagyta, de a Bogyiszlóét, mit a leleszi kolostornak szánt és a gyanús leveleket elvitte. A püspök az erőszakos tettel megszentségtelenítve látta a templomot és benne az isteni tiszteletet eltiltotta; Imre pedig haragjában, hogy Bogyiszló még dacol, dézsmáját lefoglalta és fenyegetőzött, hogy aki a püspök részéről hírt visz ki az országból, annak szemét kitolatja. Kevéssel utóbb, az év közepe felé, a lappangó mozgalom kitört. Endre fegyvert ragadott, a zágrábi püspökség birtokait elpusz-Jmre Király Koronázása. (A Bécsi Képes Krónikából.) tította, mert Domokos püspök híven és hathatósan támogatta Imre királyt. Azután átvezette seregét a Dráván, Imre is összegyűjtötte embereit, kik között sok német vendéget is említenek. A két sereg Somogy megyében, Rádnál, Lelle és Szemes közt, a Balaton közelében, a Hadúttól nem messze ütközött meg. Imre legyőzte öccse seregét, melyből sok elvérzett, sok fogságba esett. Maga Endre szövetségesénél, rokonánál, most már stájer és osztrák hercegnél, VI. Lipótnál keresett menedéket; de Imre király nyomában volt s Ausztria és Stiria határát tűzzel-vassal kegyetlenül elpusztította. Imre csak a győzelem "után tudta meg, vagy vélte megtudni, hogy ellenségeinek főembere, ki ellene háborúra izgatta ellenfeleit, saját nádora volt. Ezért megfosztotta őt méltóságától és helyébe egy Mihály — helyesen Mikó vagy Mike — nevű hű ispánját akarta tenni, de azt Elvin váradi püspök egyházi átokkal sújtotta, mert egyik papját, a királypártiak szerint a lázadók levélhordóját elfogta. Az elkeseredés nagy volt a királypártiak közt a püspök vakmerősége miatt, kinek gyalázatos életmódja úgy sem parancsolt tiszteletet. Sok is volt a visszaélés, amit a püspökök abban az időben az egyházi átokkal és kiközösí
