Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
IV. Vác az Árpádházi királyok alatt
18 VÁC MÚLTJA ÉS JELENE formált, mindegyiket négy-négy sorjával. Az egésznek lelke László herceg volt, aki mikor fegyverkezett, földre borult és fogadást tett, hogy ha győz, a győzelem helyén monostort A mogyoródi csata. (A Bécsi Képes Krónikából.) épít Szent György tiszteletére. Azután körülnyargalt vitézei közt és buzdította őket. Mikor a csatarend előtt lovagolt és lándzsájával valami bokorra csapott, abból egy hófehér menyét ugrott ki és felszaladva a lándzsa nyelén, csodálatos módon, mint a győzelem hírnöke, ölébe ugrott. Az ő csapatjában Géza zászlója lobogott, hogy magára vonja Salamon támadását, aki számítása szerint főerejével azt fogja megtámadni, akit minap egyszer már legyőzött. Salamon is hajnalban állította csatarendbe seregét és keresztül lovagolt a közbeeső halmokon le a síkra, szekerészeinek, csatlósainak meghagyván hogy kövessék és a domboldalon álljanak meg, hogy az ellenség őket valami tartalék seregnek gondolja. Vid egyre ismételte: — Ha meglátják seregünket, futnak. Mikor azonban a dombról lejövet maguk előtt látták Géza és László seregét, Ernye azt mondta Vidnek : — Csodálnám, ha ezek elfutnának előlünk, hiszen akkor nem hagyták volna hátuk mögött a Dunát! Úgy vélem, hogy azt tették föl magukban : vagy győznek, vagy meghalnak! Vid mint balszárny, a csehekre vetette magát, Salamon jobbra, a hercegek balszárnya, László csapatja ellen lovagolt. A morvák mindjárt az első összecsapásban megsemmisítették a bácsiakat Vid elesett. Salamon, aki Gézát kereste, mikor látta, hogy László ellen indult, parancsolta a zászlótartónak, hogy forduljon balra, a központ felé, de László rögtön fölhasználta ezt az ellenséggel szemben oly veszedelmes mozdulatot és az elsőnek vetette magát Salamon csapatára. A bihariak utána és hátba fogták Salamont, míg élűiről a nyitraiak veretlen hada támadta meg. A csata általánossá lett és rövid lefolyás után Salamon teljes vereségével végződött. Kivált az idegen hadakat, cseheket, németeket, kaszabolták László és Géza vitézei. Vezéreik: Marquard, Szvatopluk sat. megsebesültek és fogságba estek, de Salamon magyarjai közt is nagy mészárlást vittek véghez s a futókat reggeltől estig szakadatlanul üldözték. Mikor László körüllovagolta a csatateret, ráakadt Ernye hullájára. Leszállt lováról, megcsókolta és megparancsolta vitézeinek, hogy vigyék Vácra és temessék el tisztességgel.*) A többi halottat is eltemettette, a sebesülteket pedig elhelyezte. Salamon nem volt a halottak és sebesültek között, szétvert seregének romjaival elmenekült és sógorának, IV. Henrik német királynak, pártfogása alá helyezkedett. Azt Ígérte neki, hogy hűbérbe bocsátja az országot, hogyha trónjára újból visszasegíti. Henrik augusztus második felében segítségére is jött és hadaival Nyitrán át egész Vácig hatolt. Itt megszemlélte a magyar sereget, melynek láttára betegnek tetette magát és Pozsonyon át visszatért Ausztriába. Minthogy a Salamon segítségére visszahagyott — bajorokból és csehekből álló — serege elől Géza király parancsára a nép minden eleséget eldugott, az éhség miatt kénytelen volt visszafordulni. (Rex Heinricus Ungariam vastavit usque ad Wazenburg.) A tett fogadalom szerint Géza a mogyoródi diadal emlékére a csata zsákmányából a *) Abban az időben templomokban, vagy templomok mellett szoktak temetkezni ■ minthogy ezen a tájon nem volt közelebb templom, Vácra kellett hozni a holttesteket.
