Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
IV. Vác az Árpádházi királyok alatt
16 VÁC MÚLTJA ÉS JELENE és burgundi német jött be az országba. Gizella, IV. Henrik bajor herceg anyja pedig burgundi király leánya volt. Valószínű, hogy a vele jött németek közül néhány családot Vácra telepítettek. Ennek a településnek emlékét őrzi az alsóvárosi Burgundia elnevezés. Kecskeméten és több tősgyökeres magyar városban még ma is fennállnak a Burgundia nevű gyarmatok maradványai. Ezeket a telepeket Szent Isván király és Géza fejedelem alatt beköltözött németek alapították, Okiratos emlékeink maradtak arról, hogy I. Géza és Szent László királyok más városokból és külföldről hívtak ide polgárakat. Ismeretes, hogy az Árpádok korában mind a királyok, mind a főpapok és főurak keletről, délről és nyugatról iparosokat, művészeket hoztak be és mesterségetűző gyarmatokat létesítettek hazánk területén. Ezek által pótolták a kézműipar terén érezhető hiányt és egészítették ki a folytonos harcok által megfogyott nemzetet. Vácon már ebben az időben fejlett ipari életnek kellett lenni, mert I. Géza király a Garam melletti szentbenedeki apátság alapítólevelében 1075-ben az apátnak többi közt a Naszál erdeje mellett egy Neskő nevű ötvöst enged át testvéreivel együtt. A Nemzeti Múzeum könyvtára a váci ötvös-céhnek 1423 évről fennmaradt János mester püspöki illuminator által, festett művészi szerkönyvét őrzi. JSzent Margit csodatételei között szerepel egy Benedek nevű váci szabó. Ezek a példák azt bizonyítják, hogy városunkban fejlett ipari és művészi élet folyt a középkorban és hogy Vác szellemi műveltsége nem volt alábbvaló az ország többi városának műveltségi átlagánál. A lakosság ebben a korban magyar és német volt, mert az Országos Levéltárban és a körmöcbányai városi levéltárban őrzött egykorú okiratokban a Civitas Teutonicalis Vac. és Civ. Hung. Vac. felváltva szerepel, amiből egyszersmind arra is következtethetünk, hogy a németek külön városrészben laktak és nem olvadtak bele a magyarságba. Városi rendje azonban még nem volt, mert városi rendet ebben az időben még nem ismertek. Csekély számú városaink részint egyházi fenhatóság alatt állottak, — mint valószínűleg Vác is — részint a várrendszer alkotó elemeihez tartoztak és így egyiknél is, másiknál is hiányzott a városi élet első föltétele: a teljes szabadság, az önkormányzat. A XI. és XII* században legfeljebb csak egyes városi kiváltságokról és mentességről lehet szó, de formaszerinti városi szabadalmakról ekkor még nem beszélhetünk. A városi fejlődés tulajdonkép csak a XII. században kezdődik, mikor a kereskedelem bizonyos jelentőségre jutott már. A királyi városok mellett önálló fejlődést mutatnak a püspöki városok. Ezek a püspököktől, mint földesuroktól nyerték szabadalmaikat, kiváltságleveleiket, melyek a királyi városokéhoz hasonló jogokat biztosítottak, vagyis a szabad költözést, a bíróválasztást, a vásárjogot és az önkormányzatot. A püspöki város tehát nem volt puszta cím, vagy üres elnevezés, hanem jelleg, amelynek értékes jogi tartalma volt. A fennmaradt okiratok tanúsága szerint királyaink közvetlenül is fölruházták kiváltságokkal a várost és közvetlenül is nyújtottak szabadságleveleket a város lakóinak, de ezeket a jogokat és szabadalmakat Vác püspökei mindenkor megerősitették, vagy megújították. Városunk és püspökeink története szétválaszthatlanul van egymáshoz kötve, Vác története — főként a Középkorban — püspökeinek élettörténete. A püspökök nemcsak földesurai voltak a városnak, hanem gondviselői és pártfogói, akik székvárosuk megerősítésére és fölvirágoztatására mindenkor nagy gondot fordítottak. Módot nyújtott nekik erre nemcsak magas méltóságuk és tekintélyes jövedelmük, hanem főként az a benső viszony, mely őket a barátság és bizalom érzelmeivel uralkodóink fennkölt személyeihez fűzte. (Királyok keresztatyái és kancellárjai voltak.) Vác neve az országos események forgatagába először a mogyoródi csatával kapcsolatban kerül. Történelmünknek ismeretes jelenete a várkonyi eset, amikor a féltékeny I. Endre király a korona és a kard között engedett választást testvérének Béla hercegnek, akinek könnyelműen odaígérte a trónt, mikor még nem született meg fia, Salamon. I. Béla utóbb mégis trónra került és fiai: Géza, László és Lambert akaratuk ellenére kerültek az ingadozó Salamon királlyal háborúba. A Géza és László hej-cegek, valamint Salamon király között lefolyt nagy leszámolásnak utolsó hullámverése a mi városunk közelében zajlott le és itt nyert az ú. n. mogyoródi csa-
