Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
III. Vác a népvándorlás és honalapítás idején
HARMADIK FEJEZET. Vác a népvándorlás és a honalapílás idején. A népvándorlás 375-ben kezdődik, mikor a rokon húnok átkelnek a Volgán. Utolsó eseménye a honfoglalás (896.) Ez a félezer év legviharosabb az emberiség történetében. A népvándorlás áradata végigsöpört vidékünkön, mert a legtöbb nép útja Magyarországon át és a legtöbbször Vácon keresztül vitt. Különböző néptörzsek rövidebb-hosszabb ideig tartottak e földön pihenőt, de állandóan nem telepedett meg itt egy sem. Nagyon kevés maradt reánk városunk e korbeli történetéből. Annál több a területünkön talált sírmező és a sokféle lelet, melyre nap-nap után bukkanunk. Sajnos azonban ezek a leletek és sírmellékletek nem kormeghatározók és főként nem alkalmasak arra, hogy azokból megállapítsuk, melyik nép hagyatékához tartoznak. így Hampel József a Hétkápolna mellett 1884-ben kiásott sírmellékleteket, nevezetesen a csavart nyakpereceket, a halántékgyűrűket és egyéb ékszereket, köztük a bőrtűs díszítésű, félhold alakú csüngőket is, a honfoglaláskori emlékek közé sorozza. (Újabb tanulmányok a honfoglalási kor emlékeiről 13—20) és időpontjukat a IV—X. század közé helyezi, (A régibb középkor emlékei Magyarhonban II. 493.), későbbi tanulmányai során pedig e tárgyak korát a VI—IX. század közé teszi. (Alterthűmer des früheren Mittelalters in Ungarn III. 411.) A hétkápolnai tárgyak, melyeket a tudományos irodalom Hampel elnevezése után bácbidéki teletek néven ismer, az ő megállapítása szerint a régibb középkor emlékei közül valók. A vácihoz hasonló félhold alakú csüngök Oroszországban is előfordulnak. így Lubor Niederle: Slovanské starozitnosti (Szláv régiségek) C, könyve XXXV. tábláján 6—7 sz. a, Szmolenszk, 9. sz. a. Vladimir vidékéről közöl hasonlókat. De találunk halántékgyűrűket, melyeket újabban fürtkarikáknak hívnak, még XV. századbeli sírokban is. A hétkápolnai lelet tárgyai közt szereplő halántékgyűrűkről Hampel kimutatja, hogy azok használata a honfoglalást megelőző századokban dívott már a vidékünkön. (Alterthűmer des frühen Mittelalters in Ungarn I. 438 — 441.) Előfordultak —úgymond— szarmata temetőkben, melyeknek a kezdete fölvihető az V. századig és melyek lenyúlnak a VIII—IX. századig. E sírmezők népére reátaláltak a szlávok különböző törzsei, mikor a régibb középkorban, talán a VI. század körül, talán már előbb, itt letelepedtek. Valószínűleg a szarmaták ősi ékszere úgy, mint sok más népies ékszer, átszállóit a lakosság folytonossága következtében a szarmatáktól utódjaikra, a szlávokra. A szláv régészek valóban vitatják és okszerű következtetések után arra az eredményre jutnak, hogy az e korbeli soros temetők túlnyomó részben szlávoktól származnak. (Brunsmic!: Hrvatske sredovjecne starine 30—39.) Ennélfogva alapos a föltevés, hogy a mi hétkápolnai lelettárgyaink nem a szarmata uralom emlékei, hanem szláv hagyaték. Annyi bizonyos, hogy a honfoglaló magyarok itt szláv népeket találtak. Ezeket az apró törzsekben élő ó-szlovén népeket, akik Szvatopluk morva fejedelemnek hódoltak, a maguk nyelvén tótoknak, rabszolgáknak hívták és idők folyamán magukba olvasztották. Lakóhelyeiket azok neveivel együtt átvették és váraikat elfoglalták. A honfoglalók által itt talált Vác vára más volt, mint a vidékünk sztratégiai fontosságát elsőnek felismerő rómaiak castellumai
