Tragor Ignác: Vác múltja és jelene. Vác monografiája több képpel és melléklettel (Vác, 1928)
XII. A XIX. század első fele
126 VAC MÚLTJA ÉS JELENE mögé vonult vissza. Mihelyt azonban két ezredből álló gyalogsága megérkezett, megújította támadását. Alig bukkantak ki a szőlőkből, golyók és gránátok özöne fogadta őket. Veszedelmes helyzetüket a fél négy táján odaérkezett báró Offenberg altábornagy sem tudta megváltoztatni és kénytelen volt nagy veszteséggel visszavonulni. Öt óra körül érkezett a csatatérre gróf Rüdiger Fedor lovassági tábornok, a 3-ik hadtest parancsnoka és átvette a szorongatott csapatok vezérletét. Minthogy az ütközet hevében veszedelmes lett volna csapatait kivonni csendesült el. A holtra fáradt csapatok étlenszomjan dűltek a tarlóra megpihenni. A váciak is bizonyítékát szolgáltatták személyes bátorságuknak. Mintegy háromszázan fegyveresen vonultak ki a kisderecskei földekre, hogy szemébe nézzenek a muszkának. Nagy Sándor észrevette a Somoshegyről, hogy az oroszok be akarják őket keríteni és segítségükre küldte a Ferdinánd-huszárokat. Mikor ezek ágyúi eleldördültek, az oroszok visszafordultak. Másnap Görgei pihenőt rendelt és várta az oroszok támadását. Minthogy azonban Paszkévics tábornagy, aki először állt ekkor szemben a magyarokkal, döntőcsapást akart reájuk a tűzvonalból, a küzdelem folytatására határozta el magát. Vitézül állták még órákon át a honvédek gyilkoló lövegeit és csak az éj sötét leple alatt húzódtak vissza. Csupán a csörögi hegyet és sződi szőlőket tartották megszállva. Veszteségük saját bevallásuk szerint 80 halott — közte 3 tiszt — és 120 sebesült volt. A honvédek vesztesége holtakban és sebesültekben 95 ember volt. Fájdalom, ez volt az utolsó fénysugár, mely az egyenlőtlen mérkőzésben a magyar fegyverekre esett. Az ágyúzás csak éjfél előtt 11 órakor mérni és a rendelkezésére állott haderőt gyengének tartotta, vezérkari főnökének, III. Gorcsakov hercegnek, tanácsa ellenére a támadást a következő napra halasztotta. Mikor Görgei erőszakolt kémszemlével megtudta, hogy az oroszok fő hadereje áll vele szemben, visszavonulást rendelt el. Parancsnokait és vezérkari főnökeit haditanácsra hívta a 164. számú vasúti őrházba és megértette velők, hogy az áttörés lehetetlen Gödöllőn át a Tisza felé, mert négy osztrák hadtest érkezett Komáromból Pestre, Grabbe pedig a bányavárosokból Losonc felé megy és a Rétság—Balassagyarmat —Losonci visszavonulás útját veszélyezteti, miért is csak Vicái Sarc az 1S49 július 17-i csatában. (Az Országos Képtárban őrzött egykorú vízfestmény.)
