Tragor Ignác: Vác Ismertető Kalauz (Vác, 1903)
I. A múlt emlékei
(i a Duna hirtelen kanyarulatánál annyival is inkább, mert az erdőkkel fedett begyek nemcsak búvóhelyet és védelmet adtak, hanem vadat, a patakban halat és ivóvizet, a termékeny föld pedig, — a mely állattenyésztésre és megművelésre egyaránt alkalmas volt, — bőséges élelmet szolgáltatott. Szóval ezen a helyen rendkivül kedvező természeti fekvésénél fogva minden előfeltétel meg van arra, hogy itt város alapíttassék. Az első nép, a melyről tudjuk, hogy a Duna kanyarulatánál lakott, a dák volt s igy városunk területének, ha Strabo leírása hitelt érdemel, közel 2000 éves a története. A római hódoltság korában a szarmata származású jászok (metanastae jazyges) birtokába jutott városunk mai területe. Jóllehet a másik barbár néppel, a germán fajhoz tartozó kvaddal szövetséges viszonyban voltak, határaikat ezek ellen is védelmezték. A Dunától a Tiszáig 6 méter széles és 3 méter mély árkot vontak. Ezt az árkot hívják Csörsz ároknak. Két ága volt. A felső városunk irányában kezdődött és 15 mértföld hosszúságban Mácsa és Árokszálláson át Erdőtelek és Tárkány mellett haladva, Ároktőnél végződött. Az alsó 12 mértföld hosszú volt és Dunakeszitől kezdődőleg Fót, Mogyoród, Gödöllő, Vácszentlászló és Jászfényszarun át Jászapátinál fulladt a Tiszába. * Már ebből is látható, milyen nevezetes hely volt városunk mai területe már az ó-korban is, a mikor három ország határa futott itt össze. A Duna széles medre volt természetes akadálya a két barbár nép további terjeszkedésének Pannonia felé. A Duna túlsó oldaláról már a
