Tragor Ignác: Vác Ismertető Kalauz (Vác, 1903)
III. A város leírása
Ul fenyő deszkára húzott kegykép a gyermek Jézust balkarján tartó Szűz Máriát ábrázolja. Mindkettőjük fejét drága kövekkel kirakott aranykorona díszíti, ruházatuk pedig ezüst fonalakkal áttört selyem. A kápolna és sekrestye oldalfalai teleaggatvák szív, szem, láb, kar és más alakot feltüntető ezüst vagy viaszból készült apró tárgygval. A lelki bajukból (szív) vagy különböző testi iszem, láb, kar) betegségükből felgyógyultak ajánlották föl ezeket a Boldogságos Szűznek. A kápolna lábánál malomkő alatt üde forrás kristályos vize bugyog, melynek gyógyító erőt tulajdonítanak. Különösen szembetegség ellen használják. Néhány lépésnyire ettől faköpenynyel körülvett forrás vize csörgedez. Ez a város legjobb ivóvize. A néphit ama tulajdonsággal ruházta föl, hogy a ki belőle iszik, annak szíve visszavágyik Vácra. Mária hónapjában, a virágfakasztó poétikus májusban a kápolna előtt levő térségen, a természet szabad ege alatt tartják az ájtatosság egyik vonzó részét, a szent beszédet. Ilyenkor a város egész katolikus közönsége gyűl Ш össze. A hitélet buzgalmának teljességét azonban a Szent Sziiz nevenapjakor tapasztalhatjuk. Ekkor mess/e földről — nyolc vármegye területéről — zarándokol ide a hívek serege, hogy a csodatevő szent kép előtt keressen vigaszt vagy segítséget. A város utcáin már napokkal előbb felhangzik a bucsúsok Máriát dicsérő éneke. Az egyházi díszbe öltözött plébánost, ki az ünnepies körmenetet vezeti, néha az egész falu közönsége kiséri a Szűz Máriás templomi lobogók alatt. A kápolna környéke változó kaleidoskop képet mutatja. Az alkalmi sátorok egész hosszú utcák s vásári zsivaj hallatszik. A magyar, tót és német népviseletek tarkasága érdekes tárgyául szolgálhat az etnográfiái tanulmánynak.
