Tragor Ignác: Vác Ismertető Kalauz (Vác, 1903)
III. A város leírása
31 illetni a magyar művészvilág Ítéletét, mely abban nyilvánul, hogy mind sűrűbben keresi föl e helyet. Különösen mikor a leáldozó nap alkonypirja biborpalástot von a kéklö hegyekre, a hivatásos és műkedvelő piktorok egész raja lepi el a dunaparti korzót, hogy ecsetjével megörökítse a fenséges látványt. Ha tán ezek bírálata sem elég szaktekintély, akkor üssük föl az angolok Badeckerjét s abban kettős csillaggal jelezve fogjuk megtalálni a lenyugvó nap káprázatos bucsúcsókját. Midőn már az utolsó fénysugarat is eltakarják a kékelő hegyek, benépesül a Mária Terézia emlékét őrző sétahely, hogy a csobogó viz partján pihenő helyéül szolgáljon a napi munkában elfáradt lakosságnak. Feledhetetlen nyári éjszakák ezek! Kigyulladnak a csillagok miriádjai s a teli hold sejtelmes világítása mellett láthatók a hegyek körvonalai. Leszáll a hűvös esteli szellő és uj életet önt a nappali tikkasztó hőség által elbágyasztott tagokba. Maga a rakodópart is megérdemli a figyelmet; egy vidéki város sem kérkedhetik hasonlóval. 1889-ben emelték, ugyanekkor ültették be fákkal és a kőfalat ama díszes vasrácsozattal vették körül, melyet néhai Belliién András gróf akkori földművelési minister az új országház helyén fölszedett vasrácsból ingyen adott a városnak. A Dunára kettős vaslépcsőkön jutunk les ott találjuk a nyári fürdőt. A rakodópart végén van a gözhajózó társaság kikötő állomása. A megcsappant személy-forgalom miatt napjában csak kétszer áll meg itt a hajó: délután 6 órakor Budapestre visz, este 8 órakor pedig fölfelé Bécs irányában. A menetjegy ára Budapestre I. helyen 80 fillér, II. helyen 60. Fölfelé folytatva sétánkat egy magtár düledező épülete szúr szemet; átellenében a püspöki