Tragor Ignác: Váci kalauz több képpel és egy térkép-melléklettel (Vác, 1929)
18 dencéjével köti össze. Vác a Nagy-Magyar-Alföld budapesti medencéjében fekszik, melyet a magyar szigethegység rögei vesznek körül. A Visegrád előtt két ágba szakadt Duna hömpölygő árja méltóságos lassúsággal folyik innét már déli irányban az ország szíve felé. Balpartján alacsony emelkedéssel kezdődnek és fokozatosan magasodnak a váci hegyek, melyeken túl egyszerre szökken föl a 652 méter magas Naszál (Nagy Szál). A Duna mostani medre a geológiai harmadkor végén alakult ki. Szélessége Vácnál 560 méter (a Mária Terézia-part kőfalától a Pokol csárda kőfaláig számítva.) Vác határának kiváló jelentőséget kölcsönöz az, hogy talaját legnagyobbrészt finom lösz borítja, amely tudvalevőleg kitűnő termőtalaj. Felismerték ezt már az ősnépek is, mert Vác és környéke állandóan akott hely volt. Jelentőségét földrajzi fekvése adta meg, de ugyanez vonta meg a korlátot is továbbfejlődésének útjában. Az ország kellős közepén, a Duna kanyarulatánál — a legtermészetesebb közlekedési vonal középpontján — és egyszersmind a Keletet a Nyugattal összekötő vasúti fővonal közvetlen közepén fekszik és látszat szerint az a rendeltetése, hogy világforgalmi gócpont legyen.
