Tragor Ignác: Váci kalauz több képpel és egy térkép-melléklettel (Vác, 1929)
4 határában két várszerű lakóhely őrzi: a Pogányvár és a Csöröghegy, továbbá a naszáli Násznép-barlang, a városi homokbánya az Akasztófa-dűlőben, a határszélen a rádi Bangorhegy és a kosdi Alsóvetők-szántó őstelepei. A telephelyeknek ez a nagy sokasága, valamint a leletek feltűnő gazdagsága mutatja azt a hatalmas kultúrát, mely itt a történelemelőtti időkben virágzott A legrégibb ismert nép, mely Vácot lakta, a hatalmas kelta néptörzsnek egyik békés hajlamú ága, az eraviszkus volt. (Tudott dolog, hogy Európa őslakóit, a pelazgokat, etruszkokat, baszkokat a kelták hódították meg.) A keltákat a történelmi idők kezdetén, vagyis amikor a rómaik a mai Magyarország területére kiterjesztették hatalmukat, a jászok váltották föl Négy ország határvonala szögellett itt össze akkor, ú. m a rómaiak Pannonia provinciája, a quádok országa, a Szarmácia és Jazygia. E négy ország harci tevékenységének ütköző pontja a váci Dunaszorulat volt. Ptolemaeus a metanaszta jászok nyolc városát nevezi meg, köztük Uskenum-ot, melyet Vácnak gondolnak. (A latin um ragot elhagyva a jász Usken, Oskény helynevet kapjuk Mások Vác német nevét származtatják belőle : U-scen, W-a-scen, Watzen, Waitzen). A népvándorlással bejövő népek a meglevő telephelyeket egyszerűen elfoglalták. A honfoglaló Árpád és vezérei itt jártak Vác vidékén. Botondot a szomszédos Verőcén temették el A régi jász birodalom területe nagyjában összeesik a váci egyházmegye területével, melynek határait maga Szent István király állapította meg. О tette püspökség székhelyévé Vácot, ezzel megvetette alapját és megadta fejlődésének irányát Vác város urai a püspökök voltak, akiknek mindenkor gondjuk volt arra, hogy székhelyűket virágzóvá tegyék, ezért díszes templomokat építettek és egyéb műalkotásokkal emelték fényét. Mindez szükségszerűen maga után
