Tragor Ignác: Váci kalauz több képpel és egy térkép-melléklettel (Vác, 1929)
15 kápolnai híd birtokáért folytattak. Földváry Károly alezredes, a vörössapkás 3-ik honvédzászlóalj parancsnoka megy elől a Szűz Máriás lobogóval. Két lovát lövik ki alula és zászlaja átlyukad a sok golyótól. Ellenállhatlan erővel törnek előre, átgázolnak a Gombás patakon és üldözik a futásnak eredt ellenséget. A visszavonulásnál a vezérlő Götz tábornok halálos sebbel bukik le lováról. A honvéd fegyverek diadala Vácnál csillámlott föl utoljára július 15-én, araitor Görgei kiverte Bebutov cserkesz-hadát és megverte a Zássz tábornok által vezérelt orosz elővédet. Másnap azonban, amikor megtudta, hogy az orosz hadsereg zöme áll előtte, a 164. számú vasúti örháznál haditanácsot tartott és elhatározta, hogy nagy kerülővel Miskolcon át Tokaj felé keresi a déli hadsereggel az egyesülést. Az elvonulás éjfélkor megkezdődött, de a polgári menekülők szekerei eltorlaszolták az országút egyetlen hídját, az oroszok betörtek a városba; csak véres utcai harc után sikerült tovább haladniok és eltűnni a szakali defilében. Minthogy a lakosság is részt vett az utcaiharcban és fegyveresen vonult ki előző napokon az orosz sereg ellen, Paszkjévics hadvezér a város fölgyujtását rendelte el, gróf Zichy Hippolyt alsóvárosi plébános közbenjárására azoaban kegyelemkép ettől elállott és e helyett katonáinak szabad rablást engedett. Az orosz dúlás és osztrák önkényuralom (katonatartás, a Kossuth pénz elértéktelenedése stb.) koldusbotra juttatta a várost és lakosságát. Mikor 1867-ben elkövetkezett a kiegyezés, Vác városa volt az első, aki lerótta a kegyelet adóját a szabadságharcban megdicsöült honvédek iránt és első, aki Kossuth Lajost képviselőjévé választotta. A kiegyezést követő békés korszakban a főváros nagyarányú terjeszkedése és vezetőségének élhetetlensége miatt a város nem fejlődött A sajnálatos mulasztások terv