Szentendre évszázadai (Szentendrei Múzeumi Füzetek 3. Szentendre, 1996)

Üvegművesség Egyiptomban már az i.e. 9000 körül az agyagedényeket fénylő, üveges mázzal vonták be. A legkorábbi ismert üvegtárgy egy Mezopotámiában gyártott, Egyiptomban előkerült zöld amulett, amelyet 5500 évesnek tartanak. A tervszerű üveggyártás kezdete az i.e. 1500 tájára tehető, amikoris az egyiptomiak már ismerték az üveg alkotóelemeit, (a szóda, mész, homok összetételű nátronüveget) az olvasztás módját, a színezőanyagokat (fémoxidok). Kezdetleges tüzelőtechnikával, a kor színvonalának megfelelően viszonylag alacsony olvadási hőmérsékleten (800-900 °C) tekercseléssel, kézzel formázták majd csiszolták, vagy öntötték az üvegtárgyakat. A technikai fejlődés az i.e. I. századra lehetővé tette a magasabb hőfokon való olvasztást, ami forradalmasított egy új technológiát, az üvegfúvást. Régészeti emlékek szerint a szíriai műhelyekben készítettek így először öblösüvegeket. Az üvegtárgyak ezzel a módszerrel nagyobbak, átlátszóbbak, vékonyabb falúak lettek. A rómaiak korában az üveg tömegesen előállított, mindennapi használati cikk lett, de a magas szintű gyártási technológiával kiemelkedő művészi értékű termékeket is elő tudtak állítani. A Római Birodalomban a szíriai és alexandriai központok fejdődtek tovább, majd Hispánia, Gallia és Anglia földjén alakultak ki újabb jelentős üveggyártó műhelyek. A kereskedelem révén termékeik eljutottak Pannóniába is, de mellettük előfordulnak helyi huták termékei: kezdetlegesebb technikájú, sötétzöldes üvegek. A római kor I—II. századából nincsenek Szentendréről és környékéről üvegleleteink: általában is kevés a korai leletanyag, ugyanis a korai település és temetők helyét nem ismerjük, csak a későbbi építkezések (pl. a tábor) és temetkezések során megbolygatott és tönkrement, korai rétegekből származó szórványanyag ismert. Köznapi használati tárgyak kerültek elő a Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén Topái Judit által feltárt III—IV. századi villából: néhány üvegedény apró töredéke, és különböző minőségű ablaküvegek darabjai. (Ablaküveg-töredékek Ulcisia Castra táborának területéről is kerültek elő.) A Birodalom fénykorában készített öblösüvegek színe zöld, kék és ezek átmenetei. Díszítik rovátkákkal, üvegszálak ráolvasztásával, tüskés motívumokkal, metszéssel. E korszak találmánya a metszett, többrétegű üvegtárgy (diatrétum), a fondo d'oro technikával (két üveglap közé vékony, gyakran díszített aranyfüstlemezt helyeztek) díszített üvegedények, az i. sz. III.-IV. században az ún. millefiori (ezer virág) technikával készített ékszerek, gyöngyök. Különböző színű üvegszálakat olvasztottak egybe, kinyújtották, vékonyan felszeletelték és a díszítendő tárgyba olvasztották, vagy mozaikszerűen dolgozták össze. Millefiori technikával készült a késő római kori temetőből előkerült talán legszebb ékszer, egy korong alakú bronz ruhatú (fibula), amelyen kettős sakktáblamintát hoztak létre a piros-sárgasötétkék-fehér színek felhasználásával. Az e technológiával készült ékszerek az i. sz. III. században voltak divatosak Pannónia területén, de a szarmata Barbaricumból is hasonló példányok ismertek. A későrómai temető 150 sírjában, a sírföldben vagy a sírban mellékletként 14 esetben találtak üvegtárgyakat. Ezen tárgyak egyik csoportját alkotják az ékszerek, melyek között megtalálható egy bronz fülbevaló üveggyöngy díszítéssel, és különböző színű, változatos formájú gyöngyök, gyöngysorok, pl. egy nagyméretű világoskék, sötétvörös-szürkéssárga mintájú millefiori gyöngy (Római sánc u. 24.) amely az egész Barbaricumban elterjedt példány, s valószínűleg kereskedelmi áru ugyanúgy, mint a 91. sz. gyermeksír borostyán-gyöngyei, vagy hengeres formájú korallgyöngye. A temetőből és szórványként előkerült színes üveggyöngyök és apró fekete köles-gyöngyök képviselik Szentendrén a későrómai időszak provinciális gyöngydivatját. Az üvegtárgyak másik csoportja az üvegedényeké, amelyek szeretete és használata az egész római koron végig követhető. A legkorábbiak valószínűleg keleti importból származnak, később a Római Birodalom területéről