Szentendre évszázadai (Szentendrei Múzeumi Füzetek 3. Szentendre, 1996)

puló paraszti életforma váltotta fel. Állandó telepek létrehozására a Kárpát-medence alföldi környezete volt a legmegfelelőbb, de az ország egész területén általánosan elterjedt az intenzív földművelő életforma. A legkedveltebb vadászzsákmány a szarvas volt, míg a háziállatok között a szarvasmarha, juh, kecske, sertés szerepelt az első helyen. Tömegesen ekkor jelent meg a ló a háziállatok között. A lóvontatású kocsi felfedezése is ehhez az időszakhoz köthető. A korszak névadó férne a bronz. A réz és az ón, vagy antimon ötvözése útján nyert bronzot a réznél könnyebben tudták megmunkálni és tartósabb eszközöket lehetett készíteni belőle. A telepeken ritkán kerülnek elő bronztárgyak, a helyi bronzmüvesség legszebb darabjait elrejtett kincsleletekből ismerjük. Bronzöntés feltehetően minden telepen folyt, de központi öntőműhelyek is léteztek. A bronzból eleinte ékszereket, majd később szerszámokat is készítettek. A bronzkorban virágzott az egész Európát behálózó korabeli kereskedelem. A kora bronzkor (i.e. 1900-1700) első, önálló kulturális egységének, a Makó kultúrának emlékanyagát képviselik a város belterületéről előkerült seprűdíszes fazéktöredékek. A kultúra rövid életű telepei és néhány sírós temetői még inkább a vándorló, állattartó életmódra utalnak. A HÉV-végállomás környékén több helyen találták meg a kultúra településének maradványait a seprűdíszes fazéktöredékek kíséretében. A főként még pásztorkodó, állattartóföldművelő népesség jellegzetes edénye a belső díszes, talpas tál. Ugyancsak a korai bronzkorban jelent meg az a népcsoport, amely feltűnően egységes és szép kidolgozású edényéről, a harangedényről kapta elnevezését. Budapest környékén is feltűnt a harangedény es kultúra népessége. Jellegzetes leletanyaguk a kézzel formált, tűzvörös színű, vízszintes sávokra vagy zónákra osztott felületű, bepecsételt mintával díszített harang alakú edény. A csuklóvédő lemez, a bronz és réz tőrök, íj használata a népcsoport harcias jellegére utal. Vízhez kötött életmódjukra jellemzően településeik igen nagy sűrűséggel követik egymást a Duna partján. Szentendrén közvetlenül a Duna partján a harangedényes kerámia kései időszakából származó edénytöredékeket gyűjtöttek. A harangedényes kultúrához tartozó település részletét, két lakógödröt és négy hulladékgödröt tártak fel Pannóniatelepen (Új-dűlő). A Pannónia-dűlőről előkerült kerámiaanyag nagyobb része is a harang alakú edények kultúrájához tartozik. A telephez tartozó temető hamvasztásos sírja szintén előkerült. A kultúra településeitől távolabb helyezkednek el temetkezési helyei. A harangedényes kultúra legnagyobb temetőjét Szentendrétől nem messze, Békásmegyeren tárták fel. Csontvázas és hamvasztásos sírok egyaránt előfordulnak, de az uralkodó szokás az urnás temetkezés. A sírokba tett edények többnyire megegyeznek a telepeken talált háztartási kerámiákkal. Általános mellékletek a kis füles bögrék, korsók, fazekak, kisebb-nagyobb többfüles tálak. A harangedényes kultúra hamvasztásos sírja került elő a Vasúti villasoron. A négylábú, kívül-belül vörösre festett tálban fekete, egyfülű bögre és állatcsontok voltak, mellette feküdt a vörösre festett, zónás díszítésű, harang alakú edény. A harangedényes kultúra temetkezésének újabb bizonyítékai a Pannóniatelep, Dózsa György út 24. (Irószergyár) területén több alkalommal megfigyelt urnafészkek voltak. Vörösre festett, zónás díszítésű harang alakú edény