Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Dr. Chikán Bálint: Néhány dokumentum a szentendrei művésztelep korai éveiből

A telepen kiadott lakások bérleti díjai egyértelműen a gazdaságos működést szolgálják. E bérbeadások feltehetően a nyári iskolára érkezők elhelyezését tették lehetővé. A tanfolyamok mellett vendégeket is hívnak a telepre: pl. 1930-ban vendégül látják Orbay Zsuzsán kívül Hincz Gyulát, aki az év decemberében Firenzéből így ír: 3. sz. dokumentum (Ltsz.: 1494—72). „Kedves Bindhofer (sic!) Komám! Mielőtt nekiadnám magam, hogy visszaemlékezzek a nyárra és Szentendrére meg az én jó Binddorf er (sic!) komámra, kinézek a firenzei kis szobám ablakából az elhalt podesták tornyos házaira és az olasz égre; rágyújtok egy kutya rossz macedonia cigarettára és az ebből kifújdogált sűrű füstfelhő közül belerévedezek a Szentendre felé rohanó bodros felhőkbe. Szeretnék átnyúlni innen az Arnó partjáról Hozzátok a művésztelep felé, szeretném magamhoz ölelni a boszorkányos szomorú-vidám poétalelkedet. Sokszor elgondolom, hogy és mit csinálnak szentendrei barátaim. Ónodi Béla, Bölcskey Feri és a más művésztelepről bizonnyal Pestre pártolt vén Rozgonyi, Barcsay, Sverák Jóska meg a többiek, no — meg a szentendrei leányok; az a pirosruhás, meg a hosszú, meg a szép szőke kislány, nem is beszélve Rólad Komám! Bizonnyal elfeledkeztetek már rólam és talpam alá tüzes köveket kívántatok; ez a megfeletkezés pedig bizonnyal azért van, mert mindnyájan aljas kutyák vagytok, akik az olyan lágyszívű, kenyérre kenhető és mégis mogorva embert mint én vagyok szeretitek elfeledni! Node sebaj Bindorfer Komám! azért én mégis írok Neked és együttvéve Szentendrének, mert saját magam akarom most revelálni Közétek. Mikor esténként hosszasan elüldögélek a pálmák, cédrusok ölelkező törzsei alatt úgy érzem: a művésztelep fái alatt vagyok, ahol napközben és este a forró nyár fényesője elől meghúzódva hosszú lépcsőkön hallgatnak vagy nagyokat sóhajtanak a művészlelkek. Es valahányszor a toscanai lányok izzó ajkára borulok, minden csókban a szentendrei férfit vágyó nők néma ölelkezését érzem. Kedves Komám! nincs fogalmad, mily különös érzés messzi-messzi helyekről egy különös egyedüliségben jelenbe álmodni egy elmúlt élet meleg történéseit. Az ember így társtalanságában képes mindenütt megteremteni magának a legcsodálatosabb környezetét. Csaknem két hónap óta barangolok Olaszországban: Velence, Roma, Orvieto, Siena és most Firenze a csodálatos Fiesoléval és Certosával. Ezekről a helyekről együttvéve küldöm most innen Firenzéből meleg üdvözletem Neked és a szentendrei társaságnak, a kétlábúaknak és a háromlábúaknak. Kedves Bindhofi! lehetőleg írjál mielőbb, mert szeretnék valami otthoni levegőt is érezni minél hamarabb, mert 21-én már bolyongok tovább Arezzo, Peruggia, Assisi, azon túl pedig a címem már Roma lesz. (Via Giulia u. 1 Accad. D'Ungheria). Add át mindenkinek az édes kis galamboknak és nagy kutyáknak üdvözletem. Ölel, kellemes karácsonyt kívánva k. feleségednek kézcsókkal cimborád Hincz Gyula Firenze, Via dei Bárdi 34. III. S. Volpi." 84