Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Kratochwill Mimi: Czóbel hatása a magyar (és szentendrei) művészetre 1935 előtt, a dokumentumok és visszaemlékezések alapján

ekkor Czóbel Béla nevét is kiejtette valaki előttem. Ha nem csalódom Lehel Ferenc. A művész, aki Párizsban élt, bár Budapesten született, itt a hosszú távollét folytán teljesen ismeretlen volt és csak a Párizst járt művészek hozták haza hírét. Igen jó hírét... Közben Czóbel képei is érkeztek Pestre, hogy Lehel Ferenc rendezésében a Tamás Galériában kiállításra kerüljenek..." 4 Fruchter Lajosnak nagy szerepe volt abban is, hogy modern magyar kép­gyűjteményével inspirálta a többi gyűjtőt, barátait is a képvásárlásokra. így került tőle, a Párizsból Czóbel által hazaküldött legjobb képekből néhány da­rab az Oltványi (Artinger) gyűjteménybe és a Szépművészeti Múzeumba. Fruchter gyűjteményéből válogattak, amikor Czóbel képei a Velencei Bien­nale magyar pavilonjában szerepeltek (1934). Fruchter ugyan arról szól, hogy Czóbel „teljesen ismeretlen volt" itt, ám valószínűleg inkább a magyar műgyűjtők nem ismerték még fel nagyságát, mert hiszen szerepelt például az 1926. évi őszi kiállításon a Műcsarnokban, írásban tudósított a párizsi ,, Salon des Tuileries" kiállításról (Nyugat 1926. II. kötet, 159—160. 1.) és megjelent tanulmánya — franciául — Lehel Ferenc folyóiratában. 5 A 20-as évek végétől, hosszú évtizedeken át nyaranta hazajött Franciaor­szágból, Hatvanba, Hatvány Ferenc barátja meghívására. Innen járt fel Pestre — és valószínűleg Szentendrére is. Gráber Margit, Czóbel hűséges jó barátja, emlékezéseiben szentendrei ta­lálkozásukról is ír. „... Később hazajárogatott Magyarországra, többször is. Szentendre strandján megjelent Lehel Ferenc vendégeként. Minket bámulat­ba ejtett, nem utolsósorban azért, ahogy fejest ugrott a Dunába. Megszerette Szentendrét, feleséget is kapott, a kitűnő Módok Máriát..." 6 A találkozás a 30-as évek közepén történhetett. Módok Máriának 1935-ben már készen állt kis nyaralója Szentendrén, hiszen mint a legtöbb „szentendrei művész" ő sem volt itt állandó lakos, inkább nyarait töltötte Szentendrén. (Fotó) Az irodalomban kevés olyan konkrét utalás van — ezek viszont forrásér­tékűek —, amelyek saját művészetüket jellemezvén, a művészektől származ­nak és a kisebb-nagyobb Czóbel hatásról szólnak. Barcsay Jenő vallotta Bojár Ivánnak: „... Kezdő koromban Czóbel és Szőnyi monumentális festészete is megfogott..." 7 Haulisch Lenke is idézi Barcsay Jenő közléseként, hogy „... döntő hatással volt rá Czóbel, első szentendrei jellegzetességű dombos tájainak, utcaképei­nek kialakulására..." 8 Bálint Endre Czóbel reá gyakorolt hatásáról vallomásszerűen ír: „... A nagy művészek öröksége nehéz teher a soron következő nemzedék számára. Az örökség, akármilyen értékes és csábító, annyira súlyos is. Aki továbbcipelné, minden válogatás nélkül, annak szelleme rokkanna belé. A végrendelet egyik határozott pontja, hogy a gyűjtést elölről kell kezdeni, mert akkor lesz érde­mes az örökségre. A magyar művészetet Nagybánya óta a magyar táj gazda­gítja, de a mai nemzedék kevéssé járul hozzá, hogy művészetünk gazdagod­jék. A harmincévesek korán kezdték az önállóságot: már húszéves korukban kitűnően ismerték az elődök miden erényét és hibáját, e sorok írója első ki­76

Next

/
Oldalképek
Tartalom