Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)

Bodonyi Emőke: A szentendrei „római iskolások”. Neoklasszicizmus Szentendrén a harmincas évek első felében

festészetéhez. Velük egyidőben azonban az ő művészetét is érintette a korszak klasszicizáló törekvése. Bánáti Sverák művészetében érzékelhető klasszicizáló tendenciát a római ösztöndíj előtt készült két műve reprezentálja (A pellengéren, 1933; A házasságtörő asszony, 1934).

106 Klasszicizálása sajátosan keveredik a korhűségre törekvő részletekkel és a reneszánsz előképekre visszautaló kompozíciós eljárással. Mindkét képen azonos jellegzetessségek tűnnek fel. A jelenetek a városon kívül zajlanak. A háttérben világosan kivehetők a harmincas évek Szentendréjének jellegzetes épületei a katolikus és a református templommal. Ezzel szemben anakronisztikusnak hatnak az előtér korhű kosztümös jelenetei. „A házasságtörő asszony" című képen — korábbi ábrázolásoknak megfelelően — Jézus fehér ruhában és vörös köntösben, feje körül glóriával kezével az előtte térdeplő asszonyra mutat. Jobboldalt hatalmas könyvet tartó próféta áll mintegy szimbolizálva az írás beteljesedését. Mellette római katonák és zsidó férfiak láthatók. A kompozíció érdekessége, hogy a központi jelenet szemlélői között különböző korszakokat felidéző viseleteket lehet felfedezni, így a leggyakoribb az a hosszú, bokáig érő köntös, amit gyakran láthatunk reneszánsz festményeken. Ezt a korszakot idézi fel a baloldali épületrom is, sőt magának a festőnek, a képből kitekintő önarcképe is, amely póz a 15—16. században jellemezte a különböző bibliai, történelmi jeleneteken feltűnő festő önarcképeket. A csoporttól távolabbra még két szereplő hívja fel magára a figyelmet, egy férfi és egy nő. Nem bibliai szereplők, hanem kortárs, a kép keletkezési idejében élő szemtanúk. Mindez az adott környezetre, Szentendrére és az adott időszakra, a harmincas évekre tereli a figyelmet, mintegy tanító célzatúvá avatja a képet: itt és most ez a történet és ennek tanulsága ma is időszerű. Ezzel párhuzamosan Bánáti Sverák „A pellengéren" című festményének is hasonló aktualitást adott. Bánáti Sverák a jellegzetes táji környezettel és a kosztümökkel érzékelteti a különböző idősíkokat. Képein világosan elkülönül az elő- és a háttér, az élénk, szinte homogén színfelületek dekoratív hatást eredményeznek. A két kép hasonló kompozicionális felépítése mellett azonban színvilágában és szellemi felfogásban eltér egymástól. „A pellengéren" című képén nemcsak a középen álló főszereplő, a meztelen női figura, de a mellékszereplők is, akiket a hagyomány szerint Bánáti Sverák a helyi városlakókról festett meg, és akik körülveszik a pellengérre állított bűnös aszszonyt, a gesztikulációk ellenére mozdulatlanságba dermedve, tekintetükkel a távolba révedve vesznek részt a jelenetben. A női akt is egyfajta klasszikus szépségeszményt képvisel, idealisztikus arcvonásokkal, testtartásában Michelangelo álmából ébredő rabszolgáját idézve. Melankolikus életérzés hatja át a képet, amit csak felfokoznak a szürke tónusokkal fedett színek.

107 A másik kompozíció ehhez képest. kivilágosodik, színei erőteljesebbek, a jelenet jóval mozgalmasabb, a szereplők aktívabban vesznek részt a jelenetben. 64