Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)
Kiss Joakim Margit: A tájkép a szentendrei festészetben 1926–1935 között
valószínű, hogy ezzel egyidőben keletkezett a Patakpart szamaras kordéval című is. 54 A kép előterében különös, kékesen világító fatörzsek, alatta a patak tükrével, partmenti füves térségeivel, a háttérben a kerítések előtt egy vízió szerű halvány, vöröses szekérrel, legelésző vörös szamárral, mellette fehér lovacskával. Pár év múlva Kmetty János és Anna Margit képein is feltűnnek ezek az állatalakok. 55 Az egzotikussá avatott szentendrei táj, a mások által nem érzékelt hangulatok, a sosem látott lények, az őserdei, titokzatos csend Gauguin korai tájaihoz teszi hasonlóvá Paizs Goebel képét. (Gauguines Czimra Gyula 1929-ben festett képe is: kékes színű erdejében vörös lovacska legelészik, s titokzatos fehér virág nyílik. 56 ) A vízen és a fövényen alkalmazott lilás foltocskák, pettyezések a fatörzs „szálkás" felülete, a fűszálak és kerítéslécek valóságát érzékítő vonalkázás, a csaknem térmélység nélküli kivágás, a magasra helyezett horizont Paizs Goebel patakpartján Gauguin bretagne-i és martinique-i képeire emlékeztet. Az akkori Gauguin-képek ecsetvonásai még az impresszionistákéra emlékeztetnek, de a képek világa már az idill harmóniájára áhítozik — amint Paizs Goebelnél is. Nála a víz partja a misztérium helye. Képeinek vonalkázott szövedékét, lilás színvilágát Kmetty János egyik utcaképén is megtaláljuk: a Szentendrei Görbe utca címűn. 57 Rozgonyi más utat jár, mint Paizs Goebel és Barcsay. Parkban című alkotása egy rálátásban ábrázolt fövenyes tisztás, benne egy liláskék-fehér szépvonalú paddal, 58 a kép fölső szélén házsarkával és néhány fatörzzsel. A tárgyak misztikus sugárzást kapnak, — de nem olyan formán, mint Szőnyi Kerti padján — Rozgonyinál esti, lámpafényes világítás észlelhető. A felületen különös hangsúlyt kap a kalligrafikus vonalú pad és szék — Anna Margitnál lesz hasonló 59 a harmincas évek második felének temperaképeiben. A színeket azonban — nápolyi sárgák, kékeslilák, zöldek, lilásbarnák — elnyeli a mélytónusú felület, a lefojtott, rejtett érzelmi attitűd. A szonorikus, mély színek fölött szinte külön életet élnek a világos, artisztikus vonalak — akárcsak Bernáth Aurél ekkortájt festett képein. 60 Barcsay 1934 körül festett képei műteremben készültek — korábbi látványelemzései alapján. Szentendrei táj (Izbég) című képe 61 nagyvonalú sommázás: előterében három házacskával, mögötte íves okker felületekkel. A sárgát fekete „erővonalak" szelik át, valamint kevés díszítgető pettyezés. E képei közül jellegzetesebb az MNG-beli Tájkép című. 62 A csaknem egységes barnásvörös felületet belső osztások írják át: átlós irányú hosszabb és szaggatott vonalkázások, pettyezések — a fekete mellett vörössel és okkerrel is. A kontúrok között a középtájt mintegy önerejükből fénylenek föl ezek a vörösek: parázslanak, misztikus sugárzást árasztanak. Barcsay nem a többiek útján halad. „A táj, a házak, az emberi alakok sárból, agyagból gyúrt mása" láttán a Nyolcak és Nemes Lampért indulatai idéződnek fel emlékezetünkben, (ahogy Kállai írja róla 1936-ban 63 ) ugyanakkor a már korábban felidézett Rouault kontúrjai, szenvedélyes formálása. Átmeneti — a látvány utáni sötét tónusú és a műtermi monokróm képek közötti — a Janus Pannonius Múzeum Szentendrei táj patakkal című műve, 64 melynek tere Paizs Goebel Patakpart43
