Kiss Joakim Margit szerk.: Szentendrei művészet 1926–1935 között (Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. Szentendre, 1997)
Kiss Joakim Margit: A tájkép a szentendrei festészetben 1926–1935 között
kék éggel. Aztán figyelmesebben — nappali világításban — megvizsgálva kiderül, hogy a lombok zöldjeiben szürkéskékek, azúrkékek, párizsi kékek, sötét ultramarinok bújnak meg; a fölfelé kapaszkodó utca fakó fövényében sokféle barnát, rózsaszínes ecsetnyomot fedezünk fel, az ég cőlinkékjén meleg lilás fátyolt. A formákat azonban mintázva elemzi, különösen a lombokat, amely így egészen Cézanne-os. Ugyancsak ismeri ezt a formaképzést és színvilágot (bár egyetlen képében) Bánáti Sverák József is, mint azt Tájkép ülő figurává? 1 című műve igazolja. Az előtér sötétzöldjei fölött angolvörös-lila fatörzsek emelkednek, fölül a kékesen modulált lombsátor mögött cőlinkék ég, a kettő között a háttérben frontálisan házikók —, sárgás és vöröses színfoltjaikon kékeslila reflexekkel. Bánáti Sverák formái is ecsetnyomokból „építettek". Perlrotthoz hasonlóan rejtőzködő Diener Dénes Rudolf színessége is: Szentendre című kis tájképe 22 vöröses okkeres boglyákat láttat zöld füvön, melegszürke égbolt alatt. Dús faktúrája, az ellenfényben ábrázolt tájrészlet látványegysége azonban elrejti — ugyanúgy, mint Perlrottnál — ezeket az ízes részleteket: a színességét is, a dús faktúrát is. Perlrott Csaba Vilmos Domboldal őszi fával című műve 23 harsányabb, mint az imént elemzett: zöldjei és a középre helyezett vöröslombú fa, s a távolabb, a domboldalban álló háza, az előtér vöröses hepehupái Cézanne-osak. Gráber Margit Temetése kisméretű, egyértelműen fóvos olajkép: 24 a narancsszínű keskeny égbolt alatt ultramarin hegyvonulat, alatta lilás domb, elől a szürkés térben balról színes sírhalom, jobbról embercsoport — lila, türkiz, kék, vörösbarna színekkel, helyenként kréta-kiegészítésekkel. A színek nem mindig tartoznak formákhoz. Módok Mária — aki a harmincas évek elejétől jár Szentendrére — Nagybányán ismerkedett meg Gráber Margittal, mint azt az Emlékeim című kis kötet megörökítette. 25 A fiatal Módok korai képei közé tartozik a Látkép a Szamárheggyel című olaj. 26 Színei igézetesek: az alkonyi, ellenfényben ábrázolt domboldal mély zöldjeiben kékes derengéseket, lebegő, rózsaszínes foltokat látunk (két nőalak hajladozik az előtérben, az ő ruhájukhoz tartoznak ezek a színek), melyek fönt a tetőkben megismétlődnek. A szonorikus, mértékkel alkalmazott ellentétes színek friss és saját élményről tanúskodnak: egyszerre idézik fel Monet tavirózsás képeit és egy sejtelmes Gulácsy világot, de Ferenczy Károly erdei képeit is. Kmetty Jánosnak gyűjteményünkben magányosan álló kisméretű pasztellje a Szentendrei táj. 27 Szénnel és pasztellel alakított, színezett sötét felület. Egymásrarakott geometrikus halmaz, mégis ábrázol: elől két vörösruhás nőalakot, mögöttük íves dombos emelkedőt, fölötte tetők természetes geometriáját. Színei rózsaszínek, türkizkék, törtfehér, rozsdavörös, — erős, szénnel rajzolt kontúrokkal. Hármuk színei: Gráber, Módok és Kmettyé — meglepően azonosak. Geometrikus formákkal tűzdelt, sötét kép Barcsay Jenő Domboldala, 28 a szénrajz tetején olaj- és tempera-kiegészítésekkel. A vízszintes és ennek feszülő meredek vonalakkal tagolt felület kisebb formákra oszlik: csaknem a 39
